|
A szerelem határán 3.fejezet
B. Sz. Bernadett 2009.10.29. 22:54
A szerelem határán
3.fejezet A Bűntudat
(Bella szemszögéből)
 Felöltöztünk.
- Na és most hogyan tovább –kérdeztem reménykedve, hogy megoldást találjon a kérdésre, ami bennem kavargott - Hogyan tovább? Mi lesz? Hiszen mind ketten jegyben járunk!
- Nem tudom, talán el kéne mondani, hogy… mi… tudod, együtt vagyunk!
- Nem tehetem! A lányom nem bocsátaná meg… és Edward? Vele mi legyen?
- Bells, ezt nem titkolhatjuk el. Ha nem magunktól, akkor ki fog tudódni .És én, szeretlek, veled akarok élni . Nem tudnám adni az ártatlant, hogy Neszi és köztem nincs van valami .Nem tudnék minden este vele egy ágyban aludni…
Erre megborzongtam.
- De igen ezt fogod tenni és miután hazamentetek nem akarlak látni se!
- Bella, szerelmem! Ez nem ilyen könnyű!
- De igen ez ilyen könnyű! És most menj és mond meg a többieknek, hogy mindjárt ott vagyok én is!
Hezitált és megindult az ajtó felé, de az ajtónál megtorpant.
- Bella,… - a következő pillanatban előttem termett-szeretlek!- két keze közé vette az arcom és megcsókolt .Tudtam, hogy ez olyasfajta „búcsúcsók”,tehát visszacsókoltam. Nem tudom meddig tarthatott, de éreztem, ha tovább tart, akkor nem tudom elengedni. Kezemet mellkasára tettem és lassan eltoltam magamtól.
- Menj…
Avval sarkon fordult, döntésemet elfogadva és kilépett az ajtón.
Rendet raktam… eltüntettem a nyomokat, igen ez volt a megfelelő szó… Nyom.
Mikor kiléptem az ajtón mindent rendben találtam. Becsuktam az ajtót s ekkor még nem sejtettem, hogy mi vár rám… Van nyom, amit eltüntetni nem lehet
Mikor megérkeztem mindenki nagyon nyugodt volt. Ezek szerint Jacob tartotta a száját. De Elict nem láttam
- Jasper, Elice hol van.
- Edvardal ment.- Mondta nyugodt hangon
A délután gyorsan eltelt. Jacobbal egymásra se néztünk. Mosolyt erőltetve az arcomra próbáltam figyelni a lányomra, hogy mi történt vele az elmúlt 1 évben.
Estére Edward és Elic is megérkezett és csak azért kellett Volterrába menniük, hogy beszámolót tartsanak Neszi növekedéséről.
Hajnalig beszélgettünk.
- Na, mi azt hiszem, megyünk is, csak ha nem bánod Jake.
- Nem, dehogy, induljunk.
A szíven hevesen kezdett verni. Jake elmegy, és nem látom többet, de mit tehetnék? Hisz a lányom férje.
- Rendben – állt fel Edward
Mindenki elköszönt és én is a lányomtól, de nem mentem Jake közelébe sem…
- Anya, haragszol Jacobra? Egész idő alatt nem szóltatok egymáshoz.
- Nem csak mindössze rád figyeltem – Mosolyogtam rá hamisan és odaléptem Jakehez és megöleltem.
Miután elmentek mi is hazamentünk és úgy tettem mintha mi sem történt volna.
Egy hónappal később
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Csengőhangok Mobilodra
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
World Clock 
