És kész is lettem péntekre. tudom hogy Edwardnak nem sok köze van a történethez, de két okból írtam be. Az egyik hogy Lássátok hogy Edward is érzékeli a nőben a zavartságot( és Bella közötti hasonlóságot.) A második legyen az én titkom:)Kellemes szünetet mindenkinek:)




- Holnap kiengedik Bellát- súgtam Charlie fülébe.
Leültem Edward mellé. Nagyon kíváncsi voltam rá, tényleg érdemes-e Bella szerelmére.
***
A percek csak teltek, Edward igazán érdekes személyiség, de van benne valami furcsa, amit nem tudok megmagyarázni. De mint anya az a véleményem hogy kifogásolhatatlan, talán ezért is érzem furcsának. Körül néztem a kórházban. Ezek a rideg fehér falak, ez a szag, emlékszem mikor voltam itt utoljára. Az apám halt meg itt, amikor tizenkilenc éves voltam. Az az időszak elég kemény volt, nekem és anyámnak, és persze Charlie-nak is, aki mindvégig mellettem volt, és figyelt rám. Én persze észre se vettem, akkor túl sok düh, és gyűlölet volt bennem. De ő kitartott, mindvégig. Segített átvészelni és elmulasztani a fájdalmat. Talán ez volt az oka, hogy összejöttünk. Őt éreztem akkor magamhoz a legközelebb. Mindketten fiatalok voltunk, én tele voltam dühvel és ő érettebb volt a koránál. Emlékszem egyszer elszöktem a folyóhoz, és órákon át csak ültem ott és néztem a vizet, arra gondolva, ha talán beleugranék, vége lenne a fájdalomnak. Már fel is másztam a korlátra, amikor hirtelen ott állt mellettem Charlie és hirtelen visszahúzott., és a karjaiba vett. Attól a perctől úgy tekintettem rá mint a hősömre. Az én hősömre.
Charlie kilépett az ajtón.
-Én bemennék egy kicsit Bellához, ha nem gond. Reneé örülök, hogy megismerhettem. - fogott velem kezet Edward
- Persze menj csak, én is örülök.
(Edward szemszöge)
Ez igaz? Nem hittem a gondolataimnak. Reneé élete igen kalandosnak tűnt. Bella menyit tudhat erről?
- Szia, Bella – csókoltam meg szerelmemet- hallom holnap kiengednek. Jóbban nézel ki- sütöttem le a szemem. Nem tudtam elfelejteni, hogy miattam került ide.
- Igen, holnap hazamehetek, ugye itt leszel?
- Persze.
- Képzeld beszélgettem a mamáddal, azt fontolgatja, hogy mi a hiba bennem. Merthogy túl tökéletesnek látszom- nevettem el magam. Hát azért remélem, nem jön rá.
- Ó ne, ugye nem mondott semmit… rólam – pirult el.
Olyan szép volt, amikor elpirult. Persze ő mindig szép.
- Tudod, felfedeztem, hogy a gondolatai menyire hasonlít a tetteidre. Ő is emészti magát a dolgokon. Mesélj róla egy kicsit.
- Hol is kezdjem, anya itt született, de gyűlölte ezt a helyet, talán ezért is mentünk el…
Szerelmem elmesélte hogyan vágtak neki az ismeretlennek, és volt egy olyan sejtésem hogy az elsődleges ok nem Forks utálata volt. Egy biztos Reneé most nagyon össze van zavarodva.