|
Te és Én vers
Pócsai András 2009.10.14. 09:54
 Pócsai Andris
Te és Én vers Te és Én
A vágy kering az ereimben,
verejték honol arcamon,
látlak elmenni a fák között egy hajnalon.
Elmentél, szívem megszakadt,
Arcodról már csak egy emlék maradt.
Felejteni nem tudok, hív a bánat,
Hív az éjj, hogy velem újra légy.
Márvány arcú vámpír fiú.
Sejtelmes tekintet, rám,
az ablakból tekinget.
Meghalnék égni csókodtól,
Véredben fürdeni holnaptól.
Két szív, mely mégsem egész.
Két szív, vámpírt szív, milyen merész.
Bajban vagyok, meghalok általad, ha el mész.
Lesben állnak a démoni arcok, várnak rám,
Várnak míg meg nem halok.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Csengőhangok Mobilodra
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
World Clock 
