The true love 6.rész Bizsergő érzés (Paul szemszöge)
pjennifer 2009.10.06. 07:33
The true love
blogja: katt ide
szerző:pjennifer
6.rész Bizsergő érzés (Paul szemszöge)
6.fejezet: Bizsergő érzés (Paul szemszöge)
Ohh, hogy miért kell nekem mobil!!! Ahh pedig olyan jól aludtam. Erre tessék valaki megint zaklat.
-Hello! Ki az és mi a frászt akar?????- szinte üvöltöttem a telefonba.
-Nyugi haver. Ha most ilyen vagy mi lesz később?-Jacob mindig fel tud húzni. Ma megint fertelmes napom lesz látom előre.
-Na, mond mit akarsz!! De ha feleslegesen keltettél fel kora reggel én..-a kezeim is ökölbe szorultak.
-Kora reggel?? Ember dél van! Jah és Sam szólt, hogy mindenki menjen hozzá mert történt valami. Szóval szedd a tappancsaidat.
-Haha, vicces vagy! Megyek nem kell könnyeket ejteni értem. -gúnyolódtam. Letettem a telefont és kikászálódtam az ágyamból. Hideg vízzel megmostam az arcom.
Elindultam Sam házához. Ahogy a szél érintette arcom felfrissültem. Szerettem futni és mindent hátrahagyni, nem törődni mással csak az erdő illatával és a szél simogató érintésével. Ez volt a legszebb a farkas létben. Mielőtt odaértem volna megálltam visszaváltozni és átöltözni. Mivel nem hallatom a többiek gondolatait gondolom ők sem farkas formában ülnek és meresztik a szemük.
Lassan besétáltam a kis házba. Meglepetés ért. Mindenki ott ült és kivételesen rám vártak. Indulhat a buli. Vajon már megint mi történt??
-Végre Paul már azt hittük elnyelt a föld vagy találkoztál egy csini farkas lánnyal.
-Quil ha meg akarod élni a másnapot kussolj!!- egy remegés futott rajtam végig. Nem sok kellet volna és átváltozok. Az én idegeimmel ne játszanak. Leültem a kanapéra Jared mellé.
-Nos, tehát srácok azért vagyunk itt mert tegnap történt valami. Gondolom ti is megéreztétek az idegen vámpír bűzt. Azt hiszem hatan lehetnek, nomádok és ember vért isznak. Szóval több őrjáratozásra lesz szükség. Sajnálom fiuk és Leah... de el kell kapjuk őket mert ha nem van egy olyan érzésem nem csak egy emberrel fognak végezni. - Érezni éreztem azt a hányinger keltő szagot de nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy ügy lesz belőle. Dupla őrjárat mi? Így is ki vagyok készülve de most még egy szabad percem sem lesz. Lehet ennél rosszabb?
-Jah és skacok nem jöttök le a partra? Nekünk is ki jár egy kis móka nincs igazam? - Sam már a partra akar menni? De végül is nem rossz ötlet. Egy kis kikapcsolódás nem árthat.
-Egy óra múlva találkozzunk a first beach-en ok??
-Ok!- hangzott el egyszerre a válasz mindenki szájából. A bagázs elindult haza készülődni majd irány a part. Én nem megyek haza. Inkább elmegyek az erdőbe egy kicsit vadászgatni. El is indultam az erdő rejtélyekkel teli sűrűjébe. Farkasként rohantam majd megláttam egy szarvas csordát. Az egyik legnagyobb nyakának estem mire a többi eszeveszett rohanásba kezdett.
A gondolataimba merültem. Nem tudom mi lesz velem a későbbiekben. Valamiféle zajra lettem figyelmes. Megfordultam és egy nő állt ott. Úgy 18-19 évesnek tűnt. Hosszú fekete haja derekáig ért, a szeme is fekete volt, gyönyörű szeme nem a rémületet mutatta hanem a csodálatot. Egy furcsa érzés kerített hatalmába. Megszűnt körülöttem létezni a világ csak őt láttam. Semmi mást. Az illata elbódított, a tekintete magával ragadott nem bírtam szabadulni a gyönyörűséges íriszeitől. Az arca akár egy angyalé de éreztem, hogy el kell mennem. Muszáj, nem tudhatja meg a titkunk egy ember és ha elvesztem az uralmat magam felett baja is eshet. Mit gondolhat most rólam? Nem is tudja mi vagyok. Csak egy szörnynek hisz. Ez a olyan szörnyen hangzott, hogy inkább futásnak eredtem. Majd megszakadt a szívem, hogy ott kell őt hagynom.
Azzal a rengetek gondolattal a a fejemben siettem a partra. Rá jöttem mi volt az a furcsa érzés. Bevésődtem abba a lányba. Ennek örülnöm kéne de azt sem tudom ki az.
Lehet, hogy soha többé nem láthatom. Na ne az kizárt abba belehalnék. Szerencsére
a többiek már ott álltak a parton. Átváltoztam és oda siettem.
-Paul na végre! Mi ez a rémült kép?? Mi történt??- Embry meglepett képet vágott.
-Én bevésődtem! Egy lányba az erdőbe. Meglátott farkasként. Most mi legyen?
-Bevésődtél de hisz ez csodás, nos ha meglátott az baj de nem olyan nagy hisz ha veled lesz meg kell tudnia de ki lehetett az? Hogy nézett ki??- Kíváncsiskodott Jake.
Uhh, hát gyönyörű arca volt, barnás bőr, derékig érő koromfekete haj és szem. Egy kék pólót és farmert viselt. Kb. 18-19 évesnek nézett ki.
-Az-az nem lehet! Milyen kék póló volt az? - Jacob rémült tekintete megdermesztett.
-Egy fehér virág volt rajta és nyakláncot is viselt. Egy kis faragott csillag medál díszelgett a nyakában.
-Te..te bevésődtél a nővérembe?? Ez, hogy lehet? Jesszusom!
-Nővéred???- kiakadtam. Ez nem lehet. Se szó se beszéd elrohantam. Nem voltam mérges csak ki kellet szellőztetni a fejem egy kicsit. Sok dolgot kellet átgondolnom. Futottam ahogy csak tudtam és ha megláttam egy állatot széttéptem. Tomboltam úgy ahogy bennem az érzések is. Ez a kis eszeveszett tombolhatnék félóra alatt lezajlott.
Vissza indultam a partra. Ahogy oda értem megláttam őt. Még a nevét sem tudom de mindennél jobban szeretem. Nagyon nyúzottnak látszott szegénykém. Legszívesebben oda mennék és a karjaimba zárnám az örökkévalóságig.
De mi történik? Hirtelen olyan mintha elvesztené az egyensúlyát. Oda rohantam most már emberformában és természetesen ruhában, hogy elkapjam őt. A tervem sikerült is, a teste a kezemben landolt. A Szeme becsukva még Jake szólongatására sem rebbent meg a szempillája. Féltettem de nagyon. Már az is megfordult a fejemben, hogy bánthattam az erdőben. De ha ez így történt akkor sose bocsájtok meg magamnak.
-Mi-miért nem kell fel?? Vigyük azonnal kórházba. - Embry hangja remegett.
-Nem jó ötlet kórházba vinni hátha elfecsegi magát a farkasról... Vigyük haza és hívjunk orvost. Ha valami baja esett Paul én megöllek. - Kisebb gondom is nagyobb volt Jake fenyegetésénél.
- Ha valami baja van akkor, akkor én....- Végig futott rajtam a megszokott remegés. De türtőztettem magam és nem változtam át. Ahogy Jacob kivette a kezemből és vitte a kocsihoz olyan volt mintha egy részemet vinnék épp el. A következő emlékem már csak az volt, hogy Jake házánál vagyunk, az orvos vizsgálja őt, én meg kint állok és hallgatom Sam fejmosását. Arról magyaráz, hogy meggondolatlan vagyok meg, hogy mi lett volna ha elszabadulnak az ösztöneim. Belegondolni is rossz. Az orvos kijött és közölte, hogy semmi baj csak egy kis pihenésre van szüksége. Ő már felkelt és az apjával beszélt. Láttam az ablakon keresztül de nem mertem bemenni. Elmentem az erdőbe és kiadtam a gőzt. Tiszta fejjel arra a köveztetésre jutottam, hogy beszélnem kell vele. Így másnap el is indultam a házhoz......
|