Végső csata

Ülök egy koszos kis házban, és nézem magam a tükörben. Hogy mit látok? Kívülről gyönyörű arcom van, mint minden vámpírnak, de ezek a szép vonások mintha megfakultak volna. Nem hiszem el, hogy James nincs többé. Nincs többé. Hogy miért ilyen szörnyű? Amikor én vámpír lettem, szentül meg voltam győződve hogy mi öröké együtt fogunk élni. És kitöröltem a halál gondolatát. De elvette tőlem. Az a kis pondró… elszakította tőlem Jamest. És ezért valakinek meg kell halnia!! A kis barátnője fog meglakolni. Lenéztem a földre, a holtesteket bámulva, akiket fél órája öltem meg.
- Miért kell őket bántanom. – bukott ki belőlem. Egy parknál voltunk ahol két ember beszélgetett egymással.
- Mert ők a prédáid! Éhes vagy nem? Hát rajta itt az étel!
Beleszippantottam a levegőbe. Elkábultam a szagtól, már láttam, ahogyan ellököm az embert, és nincs megállás.
- Szagot fogtál hát… ugye milyen kín? Ölj!
És öltem. Nem volt megállás.
***
- Különleges vagy, olyan képességgel, ami nem sokunknak adatik meg.
- Gyönyörű vagy!
***
- Viktória. Amit kértél teljesítettem.
- Remek, ügyes voltál Riley. Méltó vagy a jutalomra.
Felálltam és odasétáltam mellé, majd felemeltem a kezét és belé haraptam.
Milyen szánalmas, tűri, hogy ezt tegyem vele. Mikor végeztem csókot nyomtam ajkaira.
- A tervem remekül halad. Közel már a bosszú.
Éreztem.
Tizenkilenc éves voltam, amikor megismertem Jamest, emberként. Nagyon vonzott, de éreztem rajta valami ember felettit. De nem hallgattam a vészjelzőmre. Ez lett a végzetem.
Húsz évesen már vámpír voltam. James megtanított mindenre, amit egy vámpírnak tudnia kell. Még ha az elején nem nagyon tetszettek a módszerei, megszoktam. Már nem kísértettek többet azoknak az arca, akit brutálisan meggyilkoltam. Ugyan olyannak éreztem magam, mint James szép, sebezhetetlen, hallhatatlan. És ami nagyon fontos különlegesnek.
Igen, mind ketten különlegesek voltunk. Hogy mi jutott nekem emberi életemben, az már nem fontos. Minden, ami lehetetlennek tűnt, azt megtettem, megvalósítottam.
- Te vagy a legjobb dolog az életembe. - csúszott ki a számon egy heves éjszaka eltöltése után.
Amit akkor hallottam soha nem tudnám elfelejteni.
- Nem, te vagy a legjobb dolog az én életemben. Köszönöm neked.
***
Milyen szánalmas, Edward azt hiszi, hogy megvédheti a barátnőjét. De érzem a szagát. És biztosra veszem, hogy Bella is vele van. Pár lépés és elérem a célom.
• „- Hazudik neked, Riley,”mondta neki Edward.
Hogy képzeli ezt?
* „- Egy James nevű személyt szeret, te csak egy eszköz vagy a számára.”
Önkénytelenül is ökölbe szorult a kezem. Hogy merészeli kimondani James nevét?
Ráadásul veszélyezteti a tervemet.
* - „Ő a hazug, Riley. Tudod, hogy csak téged szeretlek.”
A szemeimmel végig az embert bámultam. Edward tovább próbálta meggyőzni ezt az idiótát.
Itt a bosszú ideje, ne húzzuk hát.
Kemény csata folyt, de olyan gyorsan történt minden.
Aztán egyszer csak egy fán kötöttem ki. Nem így nem lehet vége. Egyedül maradtam.
Világossá vált mi fog történni. Meg fogok halni. De nem bántam. Végre újra együtt leszünk, szerelmem. Ezzel az utolsó gondolattal ért véget minden.
* Idézet a Napfogyatkozásból. (Eclipse)