5. fejezet: A gyönyörű szempár

Ahogy ott álltam nem tudtam, hogy mitévő legyek. Az eszem azt mondta rohanj ahogy csak tudsz, de egy belső hang az súgta maradj hisz ennél szebb végzetet el sem tudsz képzelni. Az testem nem mozdult.

Egy erdőben amihez sok emlék fűz, egy erőben ahol az eső cseppjei szapora táncot járnak a leveleken, egy erdőben ahol eldőlt a további életem. Ott állt előttem egy hatalmas sötét szürke bundájú farkas aki rám tapasztja a dühtől és valami furcsa érzelemtől csillogó fekete szemét, amint egy őz tetem felől fordul felém. A vértől csillogott az álla. Ennél szebb és kecsesebb kép még sosem tárult elém. Azok a szemek és ez a zavaros érzés ami bennem tombol kővé dermesztett.

Egy pillanat volt de az eddigi legszebb az én sivár kis életemben. Egyet pislogtam és a csodás pillanat elillant. A gyönyörű farkas eltűnt az erdő sűrűjében én meg a nedves földre rogytam erőtlenül. Nem tudom mennyi idő telt el öntudatlan állapotban.

Mint egy robot keltem fel és indutam tovább mintha mi sem történt volna. A partra érve megláttam a fiuk megszeppent arcát. Nem értettem mi van velük. Az okot keresve végig néztem magamon. A nadrágom sáros és szakadt volt a pólóm is hasonlóan festett, a hajam meg egy boszorkány frizurájára emlékeztetett.

-Sz-sziasztok!-A hangom remegett.

-Szia Rachel! Mi történt veled??-ez a hang Sam felől jött felém.

-Se-semmi csak megbotlottam ide fele jövet.- nem tudtam mit mondhattam volna. Én magam sem tudtam mi történt. -Sam beszélni szeretnék veled. Ha nem bánod négyszemközt.- a célom még mindig az volt, hogy megtudjam mi lett az öcsémmel.

Sam elindult felém. Szédültem és minden összemosódott előttem. Rémülten utoljára

körbe néztem és aggódó arcok vettek körül. Minden elsötétült. A testem két puha karba hullót. De nem tudom kiébe . Jake rettegő hangja volt amire utoljára emlékszem.

A megnyugtató sötétség fogságába estem. Nem tudom mi történt, azt sem, hogy miért történt. Elájultam vajon vagy a már halott vagyok? Hol vagyok? Mióta vagyok így??

És hol van az a gyönyörű szempár? Mikor elszántam magam, hogy fel keljek

minden erőmmel a szemem kinyitására koncentráltam. Sikerült de a világ homályosan

tárult elém. Még két pislantás és mindent a normális formájában láttam.

A kanapén feküdtem. Apa és Jake előttem ültek az arcuk csalódott és fájdalmas volt.

Sam az ajtóban állt és veszekedett valakivel de nem tudom ki lehetett az. Quil,Embry

és Jared a kanapé körül álltak.

Az a hang aki Samel vívott szópárbajt ismerősen csengett .De vajon honnan?

-Kislányom, jajj Rachel sajnálom. Bocsáss meg drágám.- Apa szorosan magához ölelt.

-Ugyan mit apa? Elájultam nem?? Arról nem te tehetsz.- próbáltam vigasztalni. Elhúzódott tőlem és a helyét Jake vette át.

-Mond Rach meg akarod ölni magad???Egyáltalán mi történt?? Bántott valaki?

-Nem tudom mi történt. De ne aggódj nem bántott senki sem.

-Rachel nem emlékszel semmire???- ezt meg, hogy érti Quil. Mire kéne??

-Nem, nem emlékszem semmire. Az utolsó dolog amire emlékszem az a parton volt de, hogy azelőtt mi történt nem tudom.

-Értem. Nos akkor mi nem is zavarunk tovább. Gyerünk srácok! Jobbulást Rachel és légy óvatos. - Ezt mire érti? Minek kéne óvatosnak lennem?

Sam és a többiek elmentek. Apa azt mondta ma ő és Jake fog főzni mert nem vagyok olyan állapotba, hogy főzzek. Bele mentem mert tényleg rosszul éreztem magam.

Vacsora után egy forró fürdővel nyugtattam az elgyengült testem. A szobámba érve le kattintottam a villanyt és belesüppedtem a szép álmokat ígérő ágyneműbe. De várjuk csak, még mindig nem tudom mi lehet Jakel!