4.fejezet: Furcsaságok

Furcsábbnál furcsább dolgok történtek mostanában. Jake alig volt itthon. Mindig azt
mondta hogy dolga van. Vagy épp a barátaival volt vagy Embrytől hallottam, hogy a Cullen családot boldogítja. Ez nem tudom mit akart jelenteni hisz apa és a rezervátumbeliek nem kedveik egy kicsit sem őket. Akkor Jake miért van naphosszat náluk? De mindennek az, hogy apu semmit sem tesz ellene.

A gondolat menetet egy jól ismert hang szakította meg. Apa szólt, hogy keresnek telefonon. Így hát oda siettem és átvettem aputól a telefonkagylót. Egy kellemes hangot hallottam meg.
-Szia Lau! Bocs, hogy nem kerestelek eddig de...- nem tudtam befejezni a mondanivalóm mert félbeszakított.
-Ugyan már, semmi gond. Mesélj, mi a helyzet arra felé??
-Nem is tudom, történik itt egy s más mostanság. Ott??? - remélem nem boncolja tovább a témát.
-Oh, értem. Itt minden a szokásos. Képzeld Marina szakított Joshal és most szabad a pálya. Le is csapok rá.- beszélgetünk egy jó fél órát még. Legalább ő maradt a régi.

Épp a vacsorát főztem mikor betévedt a tékozló fiú is. Ne vontam kérdőre tudtam, hogy felesleges és nem mond el semmit. Oda jött hozzám és azt mondta, hogy holnap bemutat nekem valakit és, hogy legyek kedves majd hozzá. Tátva maradt a szám. Lám lám csak nem barátnője van? Az megmagyarázná a furcsa viselkedését. Holnap minden kiderül. Ezzel a gondolattal hajtottam le a fejem a párnámra és oltottam le a kis sárga éjjeli lámpát.

Reggel érdekes hangra lettem figyelmes gondoltam megnézem ki az. Felkeltem és az órára pillantottam. Nem reggel volt már hanem délután egy óra. Gyorsan felpattantam és rendbe szedtem magam. Eszembe jutott a vendégünk is aki nemsokára érkezik. Nagyon izgultam. Kinéztem és Charlie állt apuval egy kocsi mellet. Gondolom horgászni mennek.

Elkezdtem ebédet főzni és elővettem a legjobb tudásom. Ha már fontos személy érkezik ne csalódjon bennem. Pár perc múlva nyílt az ajtó. Mint ha áramütés ért volna a nyikorgó hang hallatára megborzongtam. Erőt vettem és megfordultam.

A látvány elragadó volt. Az én két méter magas öcsikém egy tizenhat évesnek látszó
mondhatni bombázóval állt előttem. A lány elég magas volt kb. egy magas velem.
Bronz vörös hullámos haja a derekáig ért, az aranybarna szemeiben furcsa titokzatosság rejtőzött és hófehér bőre bársonyos volt. Egy fehér pólót és egy farmer nadrágot viselt aminek a szára fel volt tűrve.

A kábulatból kiesve eszembe jutott, hogy nem is köszöntem még.
-Szia. Én Rachel vagyok, örülök, hogy megismerhetlek. -próbáltam a legkedvesebb hangomat használni.
-Szia. Én Renesmee Cullen vagyok örülök a találkozásnak. Jake sokat mesélt rólad. -
angyalian elmosolyodott.
-Szólíts csak Nessienek! Így egyszerűbb.- szavamra ez a lány eszméletlenül aranyos.
De nem túl fiatal Jakehez? Hát én nem tudom de ha boldogok együtt akkor legyen.

Bementem a konyhába innivalót hozni Nessienek, Jake utánam jött és a fülembe súgta, hogy legyek kedves mert ez neki nagyon fontos. Kivittem az innivalót és leültünk beszélgetni. Észre sem vettem mikor sötétedet be olyan hamar elrepült az idő. Amióta itthon vagyok nem éreztem ilyen jól magam. Kedvelem Nessiet de nagyon. Örülök, hogy ő és Jake boldogok együtt.

Két nap telt el kellemes hangulatban de harmad nap elég érthetetlen dolog történt. Az
én általában nyugodt öcsém elég dühösen jött haza és nem is köszönt. Bement a szobájába egy nagy üvöltést hallatom. Nagyon megijedtem de mire odaértem sehol semmi. Ez nem hagyott nyugodni. Eldöntöttem, hogy megkeresem Samet és kifaggatom.

Azonban ez nem ment valami könnyen. Az elkövetkező napokban apám rosszul lett és bekerült a kórházba. Nagyon megrémültem. Egész nap mellette voltam a kórházban. Így a Sames  ügy késet pár napot.

Az orvos azt mondta, hogy apu jól van így három hosszú és gondterhelt nap után hazamentünk. Eldöntöttem, hogy nem halasztom tovább a dolgot így délután négykor amikor Jake haza ért, mert aput nem hagyhattam egyedül, elindultam Sam házához.

Az út nem volt hosszú mégis olyan volt mintha legalább egy éve a kocsimban ülnék.
Bekopogtam és vártam, hogy nyíljon az ajtó. A gyomrom összeszűkült annyira izgultam...
-Szia. Rég láttalak Rachel fáradj be.- Emily volt az. Körbe néztem de nem láttam Samet sehol.
-Köszönöm Emily de én csak Samel akarok beszélni egy fontos ügyben. Itthon van??
-Nincs, a partra mentek a fiukkal. Tudod a firstbeach-re. Ott megtalálod.
-Köszönöm. Nos akkor én indulok is. Szia és minden jót. Majd valamikor átjöhetnél.-
az utolsó szavakat már s kocsiból kiáltottam neki. Indultam is a partra.

Út közben azon gondolkoztam, hogy vajon Jake mit szól majd hozzá, hogy kutakodok
utána. Remélem nem lesz dühös, én csak a javát akarom.

Mikor oda értem egy pillanatig megtorpantam. De utána elindultam a kis partszakaszra a régi legszebb emlékeim színhelyére. Az egyik bokor felől  zajt hallottam. Rémülten néztem körbe és akkor megláttam.....