Carlie – mondta hidegen,- minek k�sz�nhetem a jelenl�ted?
Nem hittem a f�lemnek. Ezt hogy �rted?- ny�gtem ki. Mi�rt besz�lsz �gy? Azt m�r nem akartam megk�rdezni, hogy megb�ntottam-e, mert tudtam, hogy miattam, szenved. Megint itt �llok �s a k�nnyeimmel k�szk�d�m. Nem �llt �ssze a k�p sehogy se.
- Azt k�rdeztem mi�rt vagy itt? Ahogy kimondta a szavakat, arca bor�s volt szemei j�gp�nc�lt, tekintetet vettek fel.
- Tudom, hogy haragszol r�m, de k�rlek, ne besz�lj…
- Carlie �n nem haragszom r�d. A tekintete mintha egy kicsit kisimult volna.
- Akkor mi�rt besz�lsz ilyen jegesen velem. Ha nem az a baj hogy… elmegy�nk, akkor mi? Mi t�rt�nt vel�nk tegnap �ta? Azt�n eszembe jutott a tegnapi viselked�sem. – Sajn�lom, ami tegnap t�rt�nt... – m�r nem fogtam vissza a k�nnyeimet.
- Figyelj j�l r�m, r�j�ttem valamire, valamire, ami mindig ott volt a szemem el�tt, de nem akartam �szrevenni. A legjobb dolog, ami t�rt�nhet az �letedben, ha elutazol.
- Mi?? – De mi�rt…
- Ez lesz a legjobb mindkett�nknek, hidd el, ha elm�sz, tal�lsz majd egy rendes embert, aki minden porcik�j�val �gy szeret, ahogyan �n szerettelek. Lesz majd egy boldog �leted, amit �n nem tudn�k megadni.
A sz�vem ebben a percben t�rt darabokra. Nem szeret.
- Szerettelek? Te nem szeretsz engem? A sz�vem hely�n egy fekete �r ker�tett a hatalm�ba, birtokba v�ve azt ami megmaradt. Az eszemet. De hi�ba akartam megtal�lni a kulcsot nem ment.
- Sajn�lom…de nem.
Elvesztem a m�lybe �s nem tal�ltam kiutat, ha a sz�vem nem semmis�lt volna meg … Megakartam halni. Majd h�tat ford�tott �s elindult. Kil�pve az �letemb�l? Ezt nem engedhetem!
- �n szeretlek! �s nem hiszem el, hogy m�r nem szeretsz, ami k�zt�nk volt nem volt hazugs�g. Nem lehetett az! K�rlek, mond, hogy nem volt ill�zi� csup�n?
Nem volt el m�l� hom�ly... Visszafordult.
- Gyere s�t�ljunk egyet. - mondta szomor�an.
* * *
- Eml�kszel, hogy amikor elkezdt�k mi volt a legnagyobb probl�ma a r�szedr�l?
- Persze, az hogy akkor is szeretn�l-e hogy ha nem k�tne-e holmi var�zs. - mondtam .
- Ami k�zt�nk volt... csak a bev�s�d�s miatt - Nem ,nem nem k�rlek, ne mond ezt, az nem lehet - rogytam le a f�ldre.
- Sajn�lom, vigy�z magadra Carlie �s l�gy boldog! - akadozott a hangja.
Megint h�tat ford�tott, �s l�pni k�sz�lt. De m�r nem volt er�m, t�nyleg ez az igazs�g?
- Szeretlek! Hihetetlen, akit annyira szeretek, aki f�l �r�n bel�l kit�pte a sz�vemet �s egyenk�nt csavarta ki bel�le az �letet...most elhagy, �s t�bbet nem l�tom.
Ord�tottam. Mire k�t k�z volt a derekamon. Az arca nedves volt pont, mint az eny�m. K�vetel�z�, de m�gis szerelemmel telt cs�kokat nyomott az ajkaimra.
- Szeretlek... sajn�lom, de nem tudok lemondani r�lad... nem vagyok k�pes r�. T�ls�gosan szeretlek!
- Amit mondt�l...
- Hazugs�g, azt rem�ltem, hogy k�nnyebb lesz. Ami vicces, hogy magamba sz�zszor elk�pzeltem...
Olyan �rz�sem volt mintha kiemelt�k volna a t�r�tt sz�vem �s felemelt�k volna a napf�nybe, hogy a boldogs�gt�l �jra �sszeforrjon. Cs�koltam �s � is cs�kolt engem. Itt voltunk, �s most csak ez sz�m�t.
***
Egy fah�zban voltunk. F�l�r�n �t k�nyezett�k egym�st hossz� forr� cs�kban �sszeforrva.
- Felk�sz�lt�l? K�rdezte a nyakaimat k�neztetve. Biztos akarod?
- Igen . �s igaz is volt. Ma csak a ma sz�mit.