Egy Cullen naplójából 13. fejezet
Haylie 2009.09.04. 15:59
Egy Cullen naplójából 13. fejezet
szerző: Haylie
blogja: Katt ide
Szerte foszlik minden III.!
Nessiék háza...
- Te... Tudtad? És nem mondtad el? Hogy teheted ezt Nessie?- Csak három napja és apa megesketett, hogy ne mondjam el. Bocsáss meg. Teljesen össze voltam zavarodva. Úgy éreztem magam, mint akit csúnyán elárultak. Mindenki tudta. És senki nem szólt. Józanul gondolkodva megértettem. Nem akarták, hogy rosszul érezzem magam. De most nagyon nem akartam józanul gondolkoztam. Most csak tombolni akartam, kiadni a fájdalmamat és a dühömet. - Carlie, kérlek, bocsáss meg... - Menj ki! Most, Nessie ki a fejemből!- mondtam gőgösen. - Van még valami. Figyelj én, itt fogok élni. - Mi??- Nem megyek veletek. Kérlek, értsd meg...A szavak csak egymást ostorozták a fejemben. Úgy éreztem, mint aki zuhan le az égről és semmi be, nem tudna kapaszkodni. Letöröltem az arcomon folyó könnyeket. Mióta sírhatok? Azóta amióta megtudtam családom holnapi tervét? Vagy amióta Nessie elmondta, hogy itt marad. Nem bírtam tovább. - Mennem kell.... Majd találkozunk. Majd rohantam előre az erdőbe. Félórányi futás után lerogytam az egyik sziklatörmelékre. Csak zokogtam és zokogtam. Zokogtam, mert Nessie itt marad Jacobbal, mert féltékeny lettem a testvérem boldogságára. De ami miatt a legjobban, az hogy nem látom többet Seth-et. Elmerültem az önsajnálat fortyogó buborékjaiban. Szánalmas vagyok- gondoltam.
***
Félórával később,Amikor már a fájdalom elviselhetetlen kínzással ostorozta a lelkemet, felálltam. Ma volt az első hogy tudtam hova szeretnék menni. Sethhez. Talán a vigasztaló ölelésében vigaszt nyerek. Tudtam, hogy összetöröm a szívét.
* * *
Itt álltam a Clearwater ház előtt, de nem tudtam magam rászánni, hogy bemenjek. Nem akartam Sue Clearwater megértő szempárját látni. Leah gyűlölő tekintetét. Felvettem egy követ a földről és óvatosan megcéloztam a barna ablakkeretet. Ott volt... Bánatos szemekkel bámult rám. Tudja. Látom rajta. Letöröltem a könnyeket, és biccentettem a kezemmel hogy jöjjön ki. Ma egyik helyről a másikra menekültem, de most nem fogok. Belül rettegtem, hogy mi fog történni, de arra nem gondoltam volna, soha ami történt
|