Az utolsó remény 16.rész
Samantha 2009.09.04. 14:56
Az utolsó remény 16.rész
Szerző: Samantha
blogja: katt ide
Az új családtag
Mindenki az ajtó felé kapta a fejét. Az ajtó kinyílt és belépett rajta Tom. Annyira megörültem neki hogy odafutottam hozzá és megöleltem. Tom habozva bár, de visszaölelt, amit Seth csak egy morgással jutalmazott. Észre sem vettem hogy Seth is felébredt, így kibontakozva az ölelésből odatáncoltam hozzá és adtam egy puszit az arcára. Aztán mindenki Tom felé fordult.
-Eltűntél- mondtam neki, mire Ő csak bólintott egyet.
-Igen, elmentem Peter után.- mondta enyhe gúnnyal a hangjában. Megértettem hogy nem akarja az apjaként emlegetni, hisz én sem mondanám apámnak ezt a szadista állatot.
-És jutottál valamire?- kérdezte Alice csilingelő hangján. Most ebben a percben mintha ezer kellemes hangú apró csengő szólalt volna meg. Ezen a gondolaton elmosolyodtam.
-Nem. Nyomát vesztettem a folyónál. De nem hiszem hogy bántaná Sam-et. Ha meg igen én magam végzek vele. Mert Ő egy öntörvényű, szadista állat, akinek a pokol tüzében kellene égnie- mondta majd a kezeit ökölbe szorította. De nem kell neki is olyan életet élnie mint apjának. Csatlakozhatna hozzánk is, hisz mi is állatvéren élünk. És egy próbát megér, hisz megmentette az életem már az első nap.
-Szerintem ez jó ötlet- mondta Edward. El is felejtettem hogy az agyamban is turkálnak.
-Ki maradtunk valamiből?- kérdezte Esme.
-Nem semmiből- mondtam. Végignéztem a családon. Mindenki arca közömbös volt, de Tom arcán csak dühöt és fájdalmat láttam.
-Mi lenne ha megpróbálkoznál a vegetáriánus életmóddal?- kérdezte Carlisle. Egy pillanatra felcsillant a szeme, de aztán csak szomorúságot láttam. Ingatta a fejét majd válaszol.
-Úgysem sikerülne. Pedig de jó lenne nem embereket megölni. A tudat hogy elveszek valakit a családjától, nem épp volt kellemes érzés. De apám így nevelt- mosolyodott el keserédesen.
-Mi nekünk is el kellett kezdeni. Csatlakozz hozzánk, mi segítünk benne. Miután uralod az ösztönöd elmehetsz de maradhatsz is- mondta Edward. Meglepett a kedvességük.
-Megmentetted Sam életét. Ennyivel tartozunk hogy segítünk, ha te is akarod- mondta Alice.
-Azt hiszem egy próbát megér. Megpróbálok vega lenni. És nem is tudom mit mondhatnék. Nagyon köszönöm- mondta majd elmosolyodott. Ez az igazán, szívből jövő mosoly volt. Alice, Rosalie és Esme elmentek rendbe tenni a vendégszobát, ami inkább egy hálószoba volt. Edward és Bella elment Tom-mal vadászni, és Jasper meg Emmett is ment velük hátha esetleg valami baj lenne. Nessi Jake-kel volt La Push-ban. Én felmentem a szobámba és jött velem Seth is. Leültem az ágyra. Seth pedig leült a székre. Ebben a fél órában nagyon távolságtartó volt velem, és ezt szóvá is tettem. Azt mondta hogy majd megbeszéljük. Nem erőltettem a dolgot, de most már az oldalamat fúrta a kíváncsiság. Még egy rossz dolog amit eltanultam Alice-től, gondoltam magamban. Odamentem Seth- hez és leültem a földre hogy a szemébe nézhessek. Nem tudtam semmit kivenni az arcából, és ez zavart. A szemébe néztem és megszólaltam:
-Mi a baj Seth?- kérdeztem tőle. Arca még mindig közömbös volt de ahogy rám nézett az arca ellágyult.
-Semmi, csak tudod nem tetszik ez a Tom fiú. Arra gondolok hogy mi van ha szövetkezett az apjával? Akkor nagyon könnyű préda leszel és mi sem tudunk megvédeni. Ha meg valami bajod esne én megőrülnék.- mondta nekem. Óóó… drága Seth. Egyetlen kis farkasom.
-Hát ez a baj? Ne aggódj nem hiszem hogy nagyon szövetkezne az apjával. Ugyanis az apja őt is bezárta ahova engem. És kiderült hogy zsigerből utálja az apját, egyrészt azért amit velem tett, másrészt azért amiért nomád- soroltam fel neki az ellenérveket. Ahogy láttam nem nagyon sikerült meggyőznőm. Már épp szólásra nyitotta volna a száját, én felpattantam és megcsókoltam. Hevesen csókolt vissza és a kezét a derekamra tette és közelebb húzott magához. Éreztem forró leheletét a torkomban. Egyre hevesebben csókolt és elkezdtünk hátrálni az ágy felé. Én voltam alul, Set pedig fölül. A szívem őrült kalimpálásba kezdett, a levegőt pedig szaporán vettük. Megfogtam a pólója alját és felfelé kezdtem húzni. Elmosolyodott és levette. Újra csókolni kezdett, de ezúttal a nyakamat halmozta el édes csókjaival. Én felemeltem a fejét hogy újra megcsókolhassam. Nem ellenkezett, és egyre hevesebben csókoltuk egymást. Mellkasát kezdtem el simogatni, mire ő nyögött egyet. Ekkor hallottam valami nagy csattanást és az ajtó irányába néztem. Az ajtóban ott állt Alice és Emmett. Seth legurult rólam és fülig vörösödve felvette a pólóját. És is fülig vörösödhettem mert Emmett igencsak vigyorgott. Bosszúsan néztem rájuk.
-Nem ismeritek azt a szót hogy kopogás- kérdeztem bosszúsan, de a zavartságom nem múlt el.
-Bocsi nem tudtuk hogy ilyen fontos dolgotok van, csak szólni akartam hogy megjöttünk- mondta Emmett vigyorogva mire én egy nyakast adtam neki és lefutottam.
-Na várj csak ezért még kapsz- mondta nevetve majd jött utánam. Lementem és a nappaliba volt mindenki, Tom-ot is beleértve. Odasétáltam elé.
-Na milyen volt?- kérdeztem.
-Borzalmas. De meg lehet szokni- mondta és vágott egy fintort. Mindenki elkezdett nevetni.
-És mit ettél?- kérdeztem tőle őszinte kíváncsisággal.
-Medvét- mondta, ekkor Emmett beszólt.
-Jó választás öcsi!- mondta vigyorogva.
-De a hegyi oroszlánt sem vetem meg- mondta majd elmosolyodott.
-Az se rossz. Nekem személy szerint a hegyi oroszlán favorit.- mondtam neki és mosolyogtam.
Boldog voltam mert körülöttem mindenki boldog volt. Érezni lehetett a boldogságot a levegőben. Ekkor kopogtak az ajtón és belépett Nessi és Jacob.
-Sziasztok- mondtam nekik.
-Sziasztok. Ööö…téged ismerlek?- kérdezte Nessi Tom felé fordulva. Azonban Tom elkezdett morogni. Gondolom megérezte Jacob szagát. Hát igen.
-Nem hiszem- szűrte ki a fogai közt és felegyenesedett.
-Tom vagyok- nyújtott kezet Nessinek.
-Én meg Renesmee de szólits csak Nessinek.- mondta Nessi mosolyogva.
-Én meg Jacob Black- mondta Jacob.
-Aha és gondolom vérfarkas.- mondta Tom.
-Igen. Te meg bizonyára az új vérszopó.- mondta Jacob mosolyogva.
-Ööö….ha nem gond én elmegyek sétálni- mondta nekik.
-Én meg megyek meglátogatom anyuékat- mondta Seth
-Igen Sue már szólt hogy szóljak neked- mondta Jacob és Seth elindult kifele. Én kitáncoltam Seth-ez és megfogtam a csuklóját. Meglepetten nézett rám majd elmosolyodott.
-Köszönés nélkül elmenni? Illetlenség- vágtam a fejéhez tréfálkozva.
-Igaz- mondta majd megcsókolt lágyan.
-Holnap jövök- mondta és elment az erdőbe. Én is elindultam egy kis sétára, de hallottam hogy valaki mögöttem lépdel. Megfordultam és Tom vigyorgó arcát láttam magam előtt.
-Ha nem gond jövök én is- mondta
-Nem gond persze gyere csak- mondtam majd ketten elindultunk az erdőbe.
|