(Seth szemszöge.)
Két napja már az esküvőnek. Carlie, bár nem mutatja, tudom, hogy nagyon hiányzik a húga.
- Seth, levennéd a lábadat az asztalról?! - csattant fel Leah.-Elegem van, hogy mindig én pakolok el utánad!
- Csak nem megerőltetett a sótartó elpakolása? - vágtam vissza.
Leah mint minden reggel, most is dúlt fúlt. Nem értem mit pattog, azt a sótartót úgyis elraktam volna.
-Jó reggelt anya! - köszöntem. - Én azt hiszem, járok egyet.
- Sziasztok, gyerekek megint min veszekedtetek?
Persze Leah egyből minden hülyeséget elkezdett locsogni, de nem nagyon érdekelt. A kijárat felé vettem az irányt.
- Persze, fuss csak a kis vérszívó barátnődhöz!- hallottam Leaht.
- Van neve is, és ne beszélj így róla!- kiáltottam vissza.
***
Már lassan egy órája ülök itt az odúba. Az odú egy kis ház a fa tetején, amit még apa csinált, nekünk. Szerettem itt lenni, ilyenkor merengtem az élet nagy dolgain. Visszaemlékeztem, amikor még egy család voltunk én, apa, anya, és Leah.
Most már beletartozik a családomba Carlie is. Ez a gondolat jóleső, meleg érzéssel töltötte ki a szívem.
Hátra dőltem, és hallgattam az erdő hangjait. Amikor apa meghalt, elutaztunk apa rokonaihoz. Leah akkor még nem volt ennyire ilyen. Na, jó elismerem azért, egy kicsit szemétkedett, de amióta ő is átváltozott azóta... szörnyűbb, mint volt.
A kocsiba ültünk egy két órás repülő út után, és betértem a forksi boltba ahol láttam egy gyönyörű lányt, aki tanácstalanul állt az egyik polc előtt. Hát ne siettem volna a segítségére? Felé vettem az irányt.
- Én a bonbonnak jobban örülnék, mint a parfümnek- mondtam.
Felém fordult, hát én életemben szebbet nem láttam nála. Barna sapka és nyaklánc volt rajta. Zöld toppot viselt.
Gyönyörű- gondoltam. Rám mosolygott, mire én is visszamosolyogtam. Vajon a hangja is olyan szép, mint ő?
- És miből gondoltad, hogy férfinak vásárolok? - kérdezte. Nem csalódtam a hangja kellemes megnyugtató volt.
- Gyanítom, a tekintetedből már kb. húsz perce állsz itt, és nem tudod, mit vegyél. A virágos polc itt van kétlépésnyire, de csak egy pillantást vetettél rájuk, de ha mégis nőnek vásárolnál, nem hinném, hogy férfi parfüm lenne a legjobb megoldás.
- Egy fél pont neked Sherlock- majd nevetett. A nevetése engem is nevetésre bírt.
- Szóval akkor bonbont?- kérdezte vissza
- Attól függ, régóta ismered a pasast?
- Mi van, ha életemben nem láttam még?
- Mindig kérdéssel felelsz egy kérdésre?
Mind a ketten elkezdtünk nevetni.
- A bonbon az jó lesz.
- Akkor bonbon lesz. Kösz.
Majd kisétált én meg csak álltam és bámultam. De gyönyörű volt.
Legalább a nevét megkérdezhettem volna. De volt egy olyan érzésem hogy nem most látom utoljára. Visszaindultam a kocsiba.
- Srácok, ne feledjétek, hogy lesz egy buli!- emlékeztetett.
Már alig vártam, hogy újra láthassam a barátaimat.
Gyanítom a buli ötlete Jake-é volt.
- Ki tudná elfelejteni. - jegyezte meg Leah.
Hát igen, Leah nem hiszem, hogy annyira akarja a régi arcokat látni. Ez az egész utazás neki volt a legkényelmesebb, elfutni Sam elől, amit néha meg is értek.
***
- Kölyök, köszöntelek újra Forksban! - üdvözölt Jake. A buli a La Pushba volt, két fa tetején egy szalag hirdette a vendégeknek:
ISTEN HOZZOTT FORKSBA ÚJRA LEAH, ÉS SETH.
- Gyere, be akarlak mutatni a menyasszonyomnak. - invitált.
Odavezetett egy fiatal barna hajú lányhoz, amikor a lány megfordult, majdnem szívrohamot kaptam. De jobban megfigyelve, rájöttem, hogy hallucinálok. Igen, biztos, hogy csak képzelődök.
- Szia Seth, már annyit halottam rólad, örülök, hogy újra itt vagy! A nevem Renesmee Cullen.
Még a hangja is hasonlított, de tuti hogy nem azé a gyönyörű lányé volt,(persze Renesmee is gyönyörű volt) akivel a boltba találkoztam. Most már biztos, hogy hallucinálok- gondoltam magamba.
- Szia Renesmee!- csak ennyi jött ki a számon, csak méregettem az előttem lévő lányt. Kísértetiesen hasonlít, de még se ő.
- Hé, kölyök, ő az én menyasszonyom!
- Ja, nem... Mármint bocsánat, csak olyan ismerős... Mintha már találkoztunk volna. - szabadkoztam.
Renesmee-nek felcsillant a szeme.
- Biztos a nővéremmel találkoztál. Egy perc és meg keresem. - majd elrohant.
A szívem nagyot dobbant a mellkasomba. Akkor hát még se hallucináltam.
- Sherlock??- szólt a hátam mögül egy hang. Rögtön felismertem.
- ÁÁ, szóval ti ismeritek egymást!- mondta Jake, és Renesmee.
- Jake, ugye Leah- nak is bemutatsz? - majd elhúzta a még mindig meglepődött Jacobot.
Csak ketten maradtunk (ha a körülöttünk lévő tömeget nem számoljuk).
- Szóval én most kapok egy bonbont?- tippeltem.
Carlie, ha jól emlékeztem a nevére kicsit meglepetten nézett, mint aki még mindig nem hiszi el, hogy itt állok előtte.
- Igen, azt hiszem - nevetett rám.
- Seth Clearwater - mutatkoztam be.
- Carlie Cullen.
- Akkor most kénytelen leszek Sethnek szólítani.
- Igen, de ha nagyon akarod, lehetek a Sherlock-od -virítottam rá a lenyűgöző mosolyomat.
Mind a ketten elnevettük magunkat. Döbbenet, milyen szép ez a lány.
- Járunk egyet?
Nem tudtam nem észrevenni Jake ... Jól láttam, ez a sajnálós kifejezése?
Akkor még nem tudtam mi vár rám éjszaka.