-Szabad- válaszoltam rekedten. Nem tudom hogy ki az és mit akar de beengedtem. Nagy meglepetésemre Seth jött be. Teljeseb ledöbbentem. Mit akar?
-Zavarok?- kérdezte. Annyira édes volt. Rájöttem mit akarok. Vele lenni örökre. Te jó ég! Beleszerettem Seth-be. Vagy is ha Edwardék igazat mondtak akkor belevésődtem. Tudom mi ez, apám sokat mesélt róla. Úgy érzik megtalálták a tökéletes társukat. Életük végéig velük maradnak, és nem lesz értelme elválniuk egymástól. Magyarán amolyan egymásnak lettek teremtve szitu.
-Nem dehogy. Gyere ülj le.- mondtam és odahívtam az ágyhoz. Odajött és leült mellém.
-Én sajnálom ami veled történt. Alice elmesélte, hogy mi történt édesanyáddal. Azt meg Jasper mondta hogy láttad a húgod. Szóval én nagyon sajnálom és tudd ha te nem is akarod, én mindig itt leszek veled.- mondta Seth majd rám emelte barna szemit. Annyira hasonlított egy farkaskölyökre. Elkezdtek folyni a könnyeim, és Seth-hez bújtam. Viszonozta az ölelést, és elkezdte a hajamat simogatni.
-Végre tudom hogy él. Maggie él egy boldog családban. De mégis a húgom. Mit meg nem adnék azért hogy csak még egyszer lássam. Egyetlen-egyszer. De az a tudat jobban fáj, hogy most fájdalmat okoztam neki. Hogy a feltűnésemmel felkavartam egész eddigi életét. És igazságtalan voltam Jasper-el is, mert legbelül tudtam hogy igaza van. És én meg olyanokat vágtam a fejéhez, amiket én magam is megbántam. Hogy fogok így bárki szemébe nézni? Hogy egy önző 16 éves lány idejön és felkavarja az egész eddigi életüket. Igen, mert ezt tettem én. Felkavartam az életüket. Én elmegyek Forks-ból, és élem az életem.- mondtam Seth-nek aki türelmesen végig hallgatott.
-Nagyon rosszul gondolod. Cullen-ék nagyon megszerettek téged. Családtagként tekintenek rád. És senki nem neheztel rád, mert tudják min mész keresztül. Ha elhagyod Forks-ot akkor okozod nekik a legnagyobb fájdalmat. Képzeld el Emmett-et bús maciként. Vagy Alice-t az állandó jókedvet szomorúan? Hát ezt akarod? És képzelj el engem. Nekem is fájna ha elmennél, mert tudod én….- mondta majd elhallgatott. Nagyon jól estek a szavai, de legbelül tudtam hogy ez mind szép s jó, csakhogy én nem érdemlem meg. Gondoltam kisegítem.
-Belém vésődtél- mondtam neki. Megkönnyebbülve fújta ki a levegőt, én meg ezen elmosolyogtam.
-Hát igen. Mikor először megláttalak rajtad kívül senkit nem érzékeltem. Úgy éreztem veled akarok lenni mindörökké. Hogy nekem semmi más nem kell az élettől csak Te. Bármit megtennék azért hogy a te barátságodat majd később szerelmedet megkapjam- mondta majd rám nézett. Tudtam mit érez. Én is ugyanígy éreztem, habár én nem bírnám így elmondani. Tudtam hogy megtaláltam életem párját.
-Ha minden igaz én is beléd vésődtem.- mondtam, majd rámosolyogtam.
-Tudom. És én ennek rettentően örülök- mondta és megsimogatta az arcom. De eszembe jutott Maggie és elkomorult az arcom. Ezt Ő is észrevette és még jobban megölelt.
-Seth- hallatszott lentről Jacob hangja.
-Mondjad- üvöltött vissza Seth.
-Gyere le- mondta Jacob. Bűnbánó szemekkel rém nézett majd elindult kifele. Visszahúztam a csuklójánál fogva és adtam neki egy puszit. Elmosolyodott és kiment. Én meg levegőzni akartam. De nem akartam a nappalin átmenni, így hát kinyitottam az ablakot. Épp ugrani készültem volna mikor betoppant Alice.
-Ne menj el.- suttogta elhaló hangon. Ekkor már az egész Cullen család ott állt a szobában. Mindenki remegett a dühtől. De rájöttem hogy én remegek, és a kezem görcsösen kapaszkodtak az ablakpárkányba.
-Jól vagy?- kérdezte Esme anyai szeretettel. Próbáltam magam lenyugtatni, mert láttam aggódó arcukat, de csak jobban remegtem. Már nem csak a dühtől, mert egyszerre fáztam, és lett melegem. Lerogytam a földre de még mindig remegtem. Meg kell nyugodnod. Próbáld magad lenyugtatni.- mondtam magamnak. A francba! Nem uralom a testem. Most egyszerre jött a hideg és meleg. Próbáltam szólni hogy hozzanak valamit, amivel elmúlik de nem jött ki hang a torkomon. Még mindig remegtem de erősebben mint eddig. Edward csináljatok valamit mert nem tudom uralni a testem.- küldtem el gondolatban Edward-nak.
-Azt mondja csináljunk valamit mert nem tudja uralni a testét.- hallottam meg Edward hangját. Ekkor felnéztem. Mindenki csak állt megkövülten. Mindenki ott volt kivéve Jasper-t. Ekkor Seth leguggolt elém és próbált nyugtatni.
-Nem lesz semmi baj, csak próbálj lenyugodni.- kérte és a hangja szinte könyörgő volt.
-Neeeemmmmm……mmeeeeggggyyy- dadogtam neki. Ekkor bejött Carlisle egy fecskendővel. Tudtam hogy fogja beadni. Felkarcolja a vénám a fogával, egy kis ponton és beadja.
-Nem kell!- hallottam meg egy hangot. Jasper volt az. Kétségbeesett volt az arca. Odajött hozzám átölelt és próbált lenyugtatni. Sikerült is, már nem remegtem. Jasper vállára hajtottam a fejem is elaldutam.