Már majdnem odaértem a Cullen házhoz. Hogy fogok így a szemükbe nézni? Remélem Nessi legalább hazaért időben. Egyre jobban kezdett fájni mindenem. A fejem elkezdett lüktetni, ahol bevertem a fába. Odanyúltam, és éreztem abból is folyik a vér. Nagyszerű. Nem elég hogy kaptam egy harapást(ami már nem vérzett annyira)még a fejem, és a karom is vérzik. Ez van. Ilyen a te formád Sam- dorgáltam magam gondolatban. Odaértem a verandához, és akkor már kint állt mindenki. Arcuk átment aggódó kifejezésbe. Szememmel Nessi-t kerestem. Nem láttam. Te jó ég! És ha nem sikerült visszajönnie? Akkor csakis én vagyok a hibás! De hülye vagyok hogy hazaküldtem. Most mit mondok Belláéknak. Ja bocsi Nessit elküldtem hogy a vámpír ne tépje szét, de úgy látszik nem tudtam feltartani eléggé mert Nessi nincs itt.

-Nyugodj meg itt van a házban- mondta Edward. Ránéztem hálás szemekkel.
-De elmondhatnád mi történt- kérte Bella. Szemeiben csak megértés és aggódás volt. Elkezdett égni a nyakam úgyhogy odakaptam a kezem. Most valamiért nagyon fájt. Odasétált hozzám Carlisle és megnézte a nyakam.
-Mélyebb mint a múltkori, és nem került bele méreg.- mondta majd beinvitált a házba.
-Ööö…nem kéne…mert szinte mindenhol vérzek- mondtam majd megálltam.
-Nem kell félned bírni fogjuk- mondta Jasper és mosolygott.
-Hát jó.- mondtam majd bementem. Carlisle egyből bevitt a saját maga által kialakított vizsgálóba.
-Ülj le arra az ágyra- mondta bársonyos hangján, és leültetett.
-Mutasd a nyakad- mondta majd megmutattam. Megnézte kent rá valamit majd így szólt:
-Ennek a hege is ott marad, csak úgy mint a másik. Ne aggódj nem te vagy az egyedüli. Jasper-nek is van- mondta majd elkezdett mosolyogni.
-Megnyugtató.- mondtam és vágtam egy grimaszt. A kezemet vizsgálta meg és a fejemet. A fejemnél kitisztította a sebet, a karomat pedig bekötötte.
-Készen is vagyunk- mondta és intett hogy menjek le.
-Nos valami maradandót okozott- kérdezte Emmett vigyorogva.
-Nem vagy vicces- mondtam és bele boxoltam a karjába.
-Tehát elmondhatnád hogy mi történt.- mondta Carlisle. Leültem a szőnyegre és belekezdtem.
-Épp Nessivel a réten voltunk várjunk csak! Hol van Nessi?- kérdeztem magamban.
-La push-ban – válaszolt Edward.
-Ja oké. Szóval Nessi-vel a réten voltunk mikor megjelent az a vámpír aki múltkor. Azt mondta hogy meg akarja ölni Nessit. Ezért mondtam Nessi-nek hogy ha hazatalál akkor fusson haza. A vámpír elindult Nessi után de én feltartottam míg végül feladta. Azt mondta hogy ismer titeket, és ti senkik vagytok hozzá képest. Meg azt is említette hogy öten vannak, meg hogy csak játszik velem, és akkor csap le mikor a legjobban félek. Aztán elment- mondtam nem túl nagylelkűen.
-Hogy nézett ki?- kérdezte Alice. Eddig észre sem vettem hogy itt van de mikor ránéztem egyből jobb kedvem lett.
-Hosszú fekete haja van. 1000% hogy nomád, mert csak úgy izzott a szeme. Körülbelül akkora mint Emmett. Ennyire emlékszem.- mondtam.
-Ismerünk olyan nomádot aki így néz ki? –tette fel Jasper a kérdést.
-Nem hiszem. De a vámpír mindenféleképpen Sam-et akarja.- mondta Edward és óvatosan rám nézett. A kezem ökölbe szorult. Miért nem lehet engem békén hagyni annak a szadista állatnak. Az apám múltja miatt nekem kell bűnhődnöm? De miért nem én ártottam nekik hanem apám. Akkor miért én? Talán már apám nem él? Nem, az lehetetlen. Végül is halhatatlan. Upsz…most jöttem rá hogy Edward gondolat olvasó. Ránéztem, de ő semmi különöset nem mutatott. Ekkor kopogtak az ajtón. Ijedten rezzentem össze, habár éreztem Jacob illatát, és egy másik farkasét. Felálltam és felmentem a szobámba. Pár perc múlva halkan kopogtak. Jasper dugta be a fejét.

-Bejöhetek?- kérdezte.
-Persze gyere csak- mondtam neki. Leült az ágyam szélére és rám fókuszált a szemeivel. Próbáltam nem mutatni, milyen dühös és kétségbeesett vagyok. Kevés sikerrel.
-Dühös és kétségbeesett.- állapította meg.
-Dühös az apámra, kétségbeesett a szadista vámpír miatt- mondtam teljes lelki nyugalommal.
-Az apádra? De miért?- kérdezte és szemében látni véltem a kíváncsiságot.
-Amikor megszülettem anyám megkért egy vámpírt hogy vigyázzon rám- szemei kitágultak és én befejeztem.
-Folytasd- szólt rám, de hangjában felfedeztem a szomorúságot.
-Anyám miután terhes lett velem, tudott a vámpírokról. Volt egy rokona aki vámpír volt. Azt a rokonát megkérte hogy vigyázzon rám. De az apám kijátszotta a vámpírt. Azóta soha nem láttam. Sokszor kerestem de hiába. Most már végleg feladtam.- meséltem el Jasper-nak azt amit eddig senkinek nem mondtam még el. Jasper szó nélkül felállt és kiugrott az ablakon. Pár percig még ültem bambán, aztán hallottam hogy valaki rombol. Kinéztem és Jasper amit elért fákat azokat mind kitépte. Nem értem mi zaklathatta fel ennyire? Tán valami rosszat mondtam? Mit tettem? Miért dühös ennyire rám? Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel úgyhogy lefeküdtem. Alig két perc múlva kopogtak. Alice volt az.

-Mi volt ez?- kérdezte Alice.
-Micsoda?- kérdeztem és elég hülyén nézhettem rá, mikor elmosolyodott.
-Jasper valamivel felhúztad- lépett be az ajtón Emmett.
-Hát igen erre én is rájöttem. Csak azt nem tudom miért.- mondtam sírós hangon.
-Az érdekes. Mi sem tudjuk. Még Alice-nek sem hajlandó elmondani. –mondta Emmett.
-Majd megoldjuk. Addig is gyere le mert be kell mutassak valakit. –mondta Alice majd lehúzott a nappaliba. Megint megéreztem a szúrós szagot, de nem Jacob-é volt. Megfeszültem. Alice húzott tovább. Mikor leértünk a nappaliba, megláttam egy másik indián fiút. Nagyon hasonlítottak Jacob-bal egymásra de a másik fiú sokkal helyesebb volt. Úgy éreztem senki nincs körülöttünk csak én és Ő. Mit érzek én? Azt sem tudom ki ez.
-Nézd, csak Seth ez az új vérszopó- mondta Jacob, és rám nézett pimaszul. Szóval Seth. Milyen szép név. És mennyire illik hozzá. Seth felugrott és odajött hozzám.
-A nevem Seth Clearwater- mondta és megfogta a kezem. Abban a pillanatban arra gondoltam hogy Seth-el akarok lenni egész életemben. Tökéletes. Minden arcvonását megjegyeztem, minden apró vonását. Szemei csillogtak.
-Én meg az új vérszopó lennék, Sam- mondtam mosolyra húzott szájjal. Még mindig egymés kezét fogtuk és nem törődtünk senkivel, és semmivel. Valaki megköszörülte a torkát. Edward volt az és félve feltett egy kérdést:
-Sam mennyit tudsz az anyukádról?- kérdezte de én még mindig nem engedtem el Seth kezét.
-Semmit Miért kérdezed?- kérdeztem tőle.
-Nem lehet hogy az anyukád Quileute indián volt?- kérdezte. Erre mindenki Edward-ra nézett. Az én fejemben cikáztak a kérdések. Az anyukám az lett volna? De akkor hogy került egy vámpírral össze. Hogy mernek ilyet feltételezni. Hogy anyukám elhagyta a Quileute földet egy vámpírért? Ez nem lehet. Kitéptem a kezem Seth kezéből és felrohantam a szobába. Még annyit hallottam hogy Seth megkérdezi:
-Mindketten?- és ezt valami olyan boldogsággal mondta ki mintha megnyerte volna a a fő nyereményt a lottón. Feltéptem a szobám ajtaját levetődtem az ágyra és álomba ringattam magam.