|
Az angyal (Lady verse)
beküldte szerző : lady 2009.08.30. 09:18
Az angyal
Egy árva , hófehér galamb száll egyedül ,
magányosan , társ nélkül...
Mikor először megláttam,nem képzeltem volna,
hogy ennyire fontossá válik a számomra.
Azt,amit életemben először láttam,
nem néztem megfontoltan.
Miután sokmindent megtudtam róla,
rájöttem vele kapcsolatban arra,
 hogy ő nem csak ennyi,
ő több ennél, ő más mint a többi.
Az arca s minden egyes mozdulata,
ezt elárulta.
Az arca olyan,mint egy angyalé,
s nem is akármilyené.
Bőre gyöngéd s sima,
szeme olyan, mintha szine mindig változna.
Ha valaki őt vagy engem fájdalommal sújtja,
ő az angyal,ki könnyek nélkül sírva,
önzetlenül s hű szerelemből megment.
S fájdalommal sújtott testem,
mi már csupán roncs halom,addig csókolja s óvja,
míg fel nem épül újra.
Az én törékeny s gyenge testem sokat jelent számára,
értem életét s lelkét feláldozva,
vigyáz rám és van mellettem újra,
mert engem egyedül sohasem hagyna.
Érte halni tudnék,mert tudom szeret,
s ez nekem épp elég!
Ha a sorsis akarja,
ő velem lesz örökké s soha nem hagy magamra.
Olyan ő nekem,
mint a fényes nap az égen.
Életem a kék ég,
s ő az ki onnan rám lenéz.
Elűzi borús gondolataimat,
megvilágítja életemben az apró boldogságokat.
Felnyitja szeme a rejtett szépségekre,
a szél énekének titkát súgja füleimbe.
A csillagoknak súgott vallomása,
a patak csörgedezése,az erdő fáinak hajladozása,
egy dallá fonódik össze,
s ez z angyal éneke.
...de társára rátalál,
s a félelem, hogy egyedül van elszáll...
beküldte szerző : lady
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Csengőhangok Mobilodra
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
World Clock 
