A nap mely sok testi fájdalom után végre visszahozta a régi boldogságot. Megszülettünk.
- Bella, nyugodj meg minden rendben lesz. Emlékszem apa kétségbeesett hangjára.
Születésünk minden egyes percére, anya véres megtört testére, ahogy ott feküdt az asztalon. Rosalie-ra ahogy édesen gügyögött, a velőt rázó sikolyra, ami anya utolsó sikolya volt. Mikor elsőnek láttam a családom többi tagját.
- Egészséges ikrek. Nagypapa vitte a hírt apának. Apa egy percre mozdult csak el anya mellől hogy megnézzen minket.
- Gyönyörűek pont, mint az anyjuk.
- Carlisle, a szívébe fecskendeztem a mérgem, remélem így jobb lesz.
- Edward ellátom Bellát, nyugodj meg fiam! Nagypapa hangjában nyugalmat véltem felfedezni.
Csak néztük a felhajtást. Akkor elsőnek pillantottam meg a húgomat. Barna szeme csillogása, ahogy láttam magam tiszta szemében. Minden itt él a fejembe. Itt kezdődött el az életem.
- Szia Carlie! - Anya első szava hozzám. Szóval ez a nevem, egy mosollyal nyugtáztam, hogy tetszik.
- Carlie? Szép név - hallottam apát.
- Igen, összerakva a Charlie-t és a Carlisle-t.
- Köszönöm Bella. Nagyapa hálás hangja megnyugtató, és szeretet teli volt.
- És ez a kislány Renesmee, a Reneé-ből és az Esméből.
- Végre itt vannak a lányaink, köszönöm Bella. Majd anya és apa hosszas szerelmes csókot váltottak.
- Sziasztok, lányok én vagyok Alice a nénikétek. Néztem ezt a gyönyörű hollófekete hajú lányt. Mindenki bemutatkozott. Rosalie kiemelte Renesmee-ét, és meg történt Jacobbal a bevésődés. Akkor pecsételődött meg a húgom sorsa bár ezt én még akkor nem tudtam. Gyorsan fejlődtünk, egy hetes korunkba már tudtunk beszélni. Renesmee és én köztem volt egy megmagyarázhatatlan kapocs. Hallottuk egymás gondolatait. Húgomnak hamar kiderült, hogy mi a képessége, ő át tudta adni az érzéseit. Velem más volt a helyzet. Csak akkor derült ki a képességem, amikor kiderült, hogy jön a Volturi. Hatalmam volt az idő felett, ha akartam előre vihetem,(bár ezt sose próbáltam ki) ha akartam megállítottam, de vissza is mehettem a múltba. Valamint az időjárás az érzéseimre volt hangolva. Sose éreztem magam egyedül mindig ott volt Renesmee, Jacob, vagy a családom. Apáék nehezteltek születésünk elején Jacobra és bár gyerek fejjel nem értettem miért, annyira rájöttem, hiába próbálják egymástól elszakítani őket, van egy erő, amit nem lehet legyőzni, sem elnyomni. De az én sorsom nem itt pecsételődött meg. Minden egy buliban kezdődött. De ezt majd később. Kilenc éves vagyok, de már úgy nézek ki, mint egy tizenhét éves. Kocsival a La Push felé veszem az irányt, hogy felvegyem az ifjú menyasszonyt. Menyasszonyi ruhát megyünk próbálni, és nem én fogok férjhez menni, de úgy izgulok. Bedudálok, de Jake kint van. Igen, ők összeköltöztek és négy nap múlva esküsznek is.
- Szia Carlie!
-Nyugtasd meg a húgod vagy kénytelen leszek leütni - mosolygott Jake.
- Csak nem félsz az esküvőtől Jake - kacsintottam rá.
- Hol van mindenki- kérdeztem.
- Azt hiszem, készülnek a legénybúcsúra.
- Nem sokára itt lesznek.
- Na és mi van a szeretett családdal?
- Alice belevetette magát a szervezésbe azzal a céllal, hogy még anyáék esküvőjétől is szebbet fog csinálni, de hát ismered milyen. Rosalie képzelheted, miket mond. Erre mind a ketten elnevettük magunkat.
- De semmi különös nincs, kicsit mindenki ideges.
- Én fogok esküdni, és ti vagytok az idegesek.
- Á nők, sose fogom megérteni őket.
- Nem is kell, elég, ha egy életen át szereted a húgom, de hol van már?
- Ez elfogadható ajánlat. Amikor bent voltam az harmincadik cipőjét vette át, a blúzokat már nem is számoltam inkább meg. Szerintem itt csak te segíthetsz.
- Vagy nem.
Jake fordult az ajtó irányába és csak bámultuk Renesmee-t.
- Nessie gyönyörű vagy kicsim, ugye tudod- csókolta meg.
- Szia, édes majd este jövünk - búcsúzott el.
Nehogy becsajozz!
Mind a ketten nevettünk, és bár még Nessie se döntötte el, hogy komolyan gondolja vagy csak viccel, ő is velünk nevetett.
- Irány Port Angeles!
***
Megérkeztünk egy menyasszonyi ruha szalonba, kiválasztottuk a ruhát. Hamar ment ahhoz képest, hogy azt gondoltam jó 3 órát el fog venni.
- Minden rendben veletek, hogy hogy nem együtt jöttetek-faggatott Nessie.
- Persze minden rendben, csak most itt ez a legénybúcsú...-A fejembe megszólalt a hangja.
- Tudom, (hogy) mit gondolsz, félsz de nincs rá okod, bízz meg bennük.
- Tudod, hogy szeret téged, de ha valami rosszul sül el Rosalie gondolt mindenre, ott a kutyaház, kölcsönadhatom - bátorított.
Nagyot nevetünk. Amikor Nessie összeköltözött Jacobbal, a házavató bulira Rosalie-től egy kutyaházat kaptak ajándékba. Azzal a mondattal ha "bármi baj lenne a bolhás korccsal". Egész este azon röhögtünk. Mindent elintéztünk, kiválasztottuk a tortát.
- Történt valami új otthon?
- Semmi különös.
- Ugye tudod, hogy nem tudsz előttem, titkot tartani.
- Jól van, na, hiányzol fura hogy nem vagy otthon, hogy nem vagy ott minden lépésemnél, hogy nem vágod a fejemhez, hogy túl sokat aggódok. De nem akarom, hogy, csak mert én így érzek, bármilyen rossz érzésed legyen.
- Hé, nekem is hiányzol, ugye tudod, hogy mindig szeretni foglak!
- Nessie ne törődj velem, ez most rólad kell, hogy szóljon, tudod, büszke vagyok rád és a családunkra, örülök, hogy ismerem a barátainkat, és hogy veled nőttem fel.
- Vajon elkezdték a fiúk a legénybúcsút - érdeklődtem.
- Nyugi, kutyaház emlékszel?
A húgomba legjobban, azt szerettem hogy, amit gondolt nem félt kimondani, igazi minden lében kanál.
- Carlie, hé, figyelsz te rám - rázogatott.
- Na, elindulunk még ma a búcsúztatómra?
Nem bírtam ki mosolygás nélkül. Igazi nő lett a húgomból.
- Csak most vetted észre - jött tőle a válasz. Kocsiba pattantunk.
- Irány a leánybúcsúztatód!