Nessie élete 14. rész
Nessie-Szandy 2009.08.29. 11:26
14.rész Happy End
- Na jól van fiúk, mi megyünk. – Mutattam Ashleynek.
Anyuék kimentek a szobából. Csak mi ketten maradtunk, csak mi ketten maradtunk ezen a kis bolygón. Vagyis én úgy éreztem, azt nem tudom hogy ő hogy érzett. De annyi biztos volt hogy boldog volt és én is. Szorosan ölelt, ölelt és ölelt és néha rám nézett. Meg simogatta az arcomat és megpuszilta a homlokomat. Csodás volt varázslatos. Soha nem éreztem ilyet. Ez így ment úgy 2 hónapig. A szüleink nem tudtak minket szét szakítani. Csak persze iskolába, de nekem az egy örökké valóság volt. A tanúmányi eredményem, kicsit rosszabb lett. De mondjuk már csak négyes vagyok túl élem. Jacobnak segítek néha tanulni, nem sok sikerrel. Nem mintha zavart volna hogy a matek füzetébe azt írta hogy : I love you Nessie!
De akkor is, még engem hibáztatnának hogy Jake rosszul tanul. Mivel nem akartam hogy rossz eredménye legyen, csak szerdán, pénteken, és szombaton találkoztunk. Amitől persze én megörültem, de neki kell tanulni. Amikor nem találkoztunk, akkor Ash számolt be nekem ő és Lucas kapcsolatáról. ( Lucas, összejött Ashleyvel mert úgy látta vele jobban kijön). Persze én ennek nagyon örültem. Hiszen Ashleynek kijár a boldogság, Lucas meg pont az a srác aki neki való. Nekem ott van persze Jacob. Ashleyvel már titokba, kitaláltuk hogy egyszerre legyen az esküvő. Persze Alice megtudta, és már van egy füzete amibe ez ál : Elő, kétszeres esküvő. Mondtam neki, hogy ezt ne még Jake megtalálja. De nem nagyon hatotta meg a dolog, de ez van.
A mai napom, nagyon jól sikerült. Lucas, Ashley, Jake és én elmentünk egy mozira. Valami horror filmet néztünk meg. Arról szólt, hogy volt egy lány akinek meghaltak a szülei a saját házába és ott kísértenek és a lányt egy éjjel folyamán megölik. Arra kérik, hogy zombiként az egész várost irtsa ki, és aztán mindenhova rakjon csontokat. – Elég rémisztő egy film volt, még nekem is. Bár Jake hiányolta belőle a vámpírokat. Azt mondta hogy Jane és Alec szépen nézne ki a vásznon.
- De most komolyan, legalább egy darab vámpír lett volna benne. Nem ilyen hülye zombik.
- Nem is tudom, szerintem ezek is pont jók voltak. – Szólt Lucas. Lucas, persze fél a vámpíroktól. Jacob, meg csak röhög persze a háta mögött. Emmettel együtt és amikor együtt nézik a focit a tévébe, csodálkoznak hogy Lucas nem fut el. Erre én csak annyit tudok mondani, hogy Lucas nem tudja hogy vámpírok vagyunk.
- Akkor mennyünk. – Gyorsan puszit nyomott Lucas szájára. Én pedig Jacobéra, és elmentünk. Egész úton esett az eső, de azért hamar hazaértünk. Miután haza kísértem Ashleyt, gyorsan elővettem „ vámpír” énemet és gyorsan haza futottam. Otthon, anya és apa tévézett. Valami sorozatot néztek, amit persze nem is nagyon néztek. Csak szerintünk ez olyan családias. Hát nem tudom, szerintem nem. De mindegy az ő dolguk, csak engem ne vegyenek bele. Köszöntem nekik, elmondtam milyen volt a film. Apa szerint is kéne bele vámpír. De én komolyan nem értem őket ha ennyire akarnak bele vámpírt menjenek bele. Bár ezen én is csak nevetek. Anya nem mondott semmit inkább odabújt apuhoz. Én bementem a szobámba, és lefeküdtem az ágyra. Mivel mostanában naplót írok, leírtam eddigi életemet. A nehézségeket és a jó dolgokat. Ha nem születtem volna meg akkor anya és apa nem lenne boldog, ha nem születtem volna meg Jacob szenvedd volna anya miatt, ha nem születtem volna meg akkor Ashleyt most talán nem töltené el a szerelem. Bár tudom, hogy annak hogy megszülettem sok bajt okoztam és remélem mindenki megbocsátja. Talán a naplom ébresztett rá hogy hálát kell adni hogy ilyen szép családba tartozok. Nem azt kell nézni hogy esetleg talán szörnyeteg vagyok. Azt kell nézni hogy valójában milyen vagyok, mert mindenkiben lakozik egy szörny ami ki akar bújni, de ha jó vagy a szörny eltűnik. Örökre eltűnik, de ha rossz vagy a szörny felül kerekedik és mindent el bórit. Szerintem minden vámpír szörny de az én családom az más. Ők nem szörnyek ők nem is emberek és nem is angyalok. Ők a családom.
|