Furcsán ébredtem, de nem rosszul furcsán hanem szokatlanul boldogan. Nem értettem miért hiszen ma van 1 hónapja hogy Jacobbal szakítottam. Bár ő szerinte csak szünet, szerintem meg szakítás de nem érdekel most. Párizsba vagyok és itt sok a srác én meg azt hiszem szép vagyok. Meg itt van Alice is aki remélem segít valamit. Ha nem akkor egyedül is boldogulok.

Kimentem a fürdőbe és megmostam a fogam és az arcom. Elővettem a márkás hajvasalót és kifésültem a hajamat.. Úgy két órát lehettem a fürdőbe míg végeztem, Alice meg csak nézet hogy hogy nézek én ki.

• Te meg hogy nézel ki? – kérdezte Alice meglepődve.

• Hát tudod példát veszek az én kedvenc nagynénikémről. Te hogy vagy?

• Kicsim, tudom hogy pasizni próbálsz ehhez nem kel nagy ész. A segítségemet nem akarod kérni?

• De. Tudod ma van 1 hónapja hogy szakítottam Jacobbal és én nem fogok itthon ülni és búslakodni. Nem fogom azt a hibát elkövetni mint anya. Plusz nekem csak Ashley van, és azért róla lehet tudni hogy nagy pasi vadász. Szóval igen pasizni szeretnék, de egyedül. De azért legyél ott ne hogy valami vámpír vadászt szedjek össze. – Ezt már viccelődve mondtam. Bár Alice nem értette a tréfám. Nincs semmi humor érzéke.

• Rendben segítek. – Mondta Alice. Aztán felírta egy papírra hova kel mennem és kit kel keresnem. Bár így elég rossz volt, de hát ez van. Elköszöntem Alicetol és elindultam a park felé. Szerencsére nem sütött a nap. Pont jó egy randira, nem sokára esik az eső. Nem nagyon láttam senkit. Talán haza kéne mennem…Leültem egy padra és vártam, vártam egyfolytába. De mire is? Sok kérdés járt a fejembe és nem akartam egyikre se válaszolni. Előttem ült egy idős házaspár, egymás kezét fogták és nevetgéltek rájöttem hogy velem ez sose fog megtörténi. A férj az lehet de az öregség arra semmi esély sincs. Nézegettem az embereket, az egyik kislány volt a másik egy öregasszony. Rájöttem hogy ezek vagy ki marattak vagy nem lesznek. A gyerekkor határozottan nálam csak pár évig tartott, öreg meg nem leszek. Ennyit arrol hogy ma jó napom van. De egyszer csak a lábamhoz esett egy labda. Egy fiú jött érte. Barna haja volt és zöldes szeme, elégé ki volt gyúrva és divatos is volt. Odajött hozzám lazán.

• Szia. Bocsi de a labda…a lábad hoz esett. – Nyújtotta a kezét hogy adjam neki oda a labdát. Felvettem és odaadtam neki, a kezét megérintettem és nagyon sima volt.

• Tessék.

• Köszi. Nah ennyi a mai játéknak a többiek elmentek. Amúgy az én nevem Lucas. A tiéd? – kérdezte a srác. A hangja nem volt se mély se kisfiús olyan jó volt.

• Renesmee a nevem de csak Nessie.

• Nessie? Szép neved van. Olyan furcsa de szép – Láttam az arcán miközbe mondta hogy el pirult, bár én is elpirulnék de erre semmi esély.

• Köszönöm. Hiszed vagy sem most belül pirulok de nagyon, csak sajnos kivűl nem látszik.

• Nem baj. Amúgy te honnan jöttél? Tuti nem vagy francia, az angolod nagyon jó.

• Igen. Én Forskból jöttem. – Mondtam.

• Forsk? Nem is halottam róla. – Mondta szégyenkezve.

• Igen, azt gondoltam. Tudod Forsk USA-ba van. Nagyon kicsi város.

• Értem, ás miért jöttél ide?

• Alice nagynénikémmel jöttem egy temetésre.

• Értem. Részvétem

• Köszi. De nem nekem halt meg családtagom.

• Neked van testvéred? – kérdezte. De láttam rajta hogy megbánta a kérdést.

• Nincs. De nem is lesz

• Jó neked. Nekem van 8 testvérem.

• Azta. Bár nekem nagy családom van.

• Mert? Szüledinek sok testvére van vagy mi?

• Igen. Apunak van 4 testvére.

• Kevsebb mint 8.

• Igen pont a fele. – Mondam nevetve.

• Eljössz velem egy pizzára? Nagyon éhes vagyok. – Na ez kelett emberi kaja, de mondjuk vele. Talán az is jó lehet.

• Redben. De azt elmondom hogy nem vagyok az a nagy pizza evő.

• Akkor mit szeretnél enni? – Vért gondoltam, bár ezt nem díjazná

• Nem a pizza jó csak előbb ettem. De együnk, úgyis rám fér.

• Igen. – Evvel be is fejeztük a kaja témát. El vitt egy remek pizzázóba, elmondta hogy ez régen a nagyapjáé volt és most a nagybácsikája vette át aki olasz.

• Jó napot kivánok, ebbe a csodás pizzázóba. Mit kérnek? – Na nála meg volt az olasz kiejtés de vicces volt.

• Szia, bácsikám. A szokásosat kérném. Plusz kettő cola.

• Rendben édeseim üljetek el és hozom is. – Mondta gyorsan de viccesen. Nagyon kedves egy alak az biztos

• Kedves a nagybácsid. – mondtam neki miközben leültünk.

• Igen az, de csak itt. Otthon nem, csak veszekedés. Apa vs Bácsikám. Nagyon jó, de ez van. Nálatok nincs ilyen?

• De van. Tudod a mi családunk különleges, olyat tuti nem láttál még. Emmett mint egy birkozó és a felesége Rosalie az meg egy szépség ők mintha külön életet élnének. Alice és Jasper meg egy külön faj szerintem, olyan különlegsek. Apa meg anya hát az furcsa egy szerelem, és zajos.

• Értem. Ezek közűl meik a szüleid tesói.?

• Apának van csak. Amúgy aput meg a többieket örökbe fogatták. Amúgy furcsa mert az emberek ezen kiakadnak de Rosalie, Emmett,Jasper,Alice az mind apu testvére. Csak Rose és Jasper ikrek.

• Értem. Tényleg furcsa de engem nem zavar. – mondta és megint elpirult.

• Apukádnak is ilyen szép neve van?

• Én inkább réginek mondanám, amúgy az ő neve Edward.

• Edward? Tényleg régi név. Olyan hát nem is tudom mit mondjak rá.

• Régi. – mondtam neki. Hogy evvel lezárjuk a témát.

• Neked amúgy.- mondta Lucas. – Honnan jött a Nessie?

• Renesmee Carlie Cullen a telejs nevem. A volt pasim adta nekem ezt a nevet mert Renesmee túl hosszú volt neki.

• Volt? Olyan fura hogy veled bárki is akarna szakítani. Vagy te vele?

• Nem. Dehogyis. Csak neki sok voltam. Nem értem miért. – mondtam de érztem hogy belül sirok.

• Sajnálom. De biztos egy barom volt. – Akartam nevetni, de nem ment. Rámosolyogtam és közbe kinéztem az ablakon. Láttam egy sötét arcú gyereket ki volt gyúrva és barna haja volt. Ép a pizzázó felé jött. Biztos csak képzelödöm mit keresne pont itt?

• Azta. – Néztem ki az ablakba csodálkozva.

• Mi van? – kérdezte Lucas meglepődve.

• Áhh biztos csak képzelődöm, az nem lehet. …. Csak nem…Azt hiszem az ott a volt pasim.

• Itt? Párizsba? Azt hogy? – kérdezte, de úgy mintha verték volna hogy kérdezte.

• Azt mondta nekem hogy járni fogja a világot. De pont ide jön be, nem láthat meg… vagy mi van hogyha meglát szakitotunk.

• Igen. De akkor is hülye volt, hogy szakított veled és lehet féltékeny lesz ha itt meglát nem? – Ebben igaza volt. De tudtam magamtól is hogy féltékeny lesz, hiszen csak szünetet tartunk de nekem ez túl hosszú szünet. Lucas meg nagyon helyes srác. De Jacobot mindenkinél jobban szeretem hiszen ő tudja a tikom és mindig velem volt. Ezt nem lehet csak úgy elfelejteni , ezt az érzést semmi de semmi nem fogja felül múlni. Szeretem és kész. De nem, nem lehet én ezt nem tehetem ennyi kész vége. Nincs tovább.

• Nem érdekel, tudod mit legyen csak féltékeny. – hazudtam Lucas szemébe. De itt belül tomboltam, tudtam hogy ez nagy hazugság szeretem Jacobot.

• Akkor figyelj. – Néztem Lucas szemébe, és akkor oda hajolt hozzám. Meg fogta két kezével az arcomat és megcsókolt. Akartam ellenkezni de nem ment. Ez a csók nagyon jó csók volt, ( tényleg megy ám ez a franciáknak) nem akartam abbahagyni. Egy kicsit odanéztem Jacob arcára és láttam hogy hogy néz, milyen bosszúsan és megbánóan. De én még mindig csókolom de minek? Talán lehet hogy őt is szeretem? Nem tudom, de nekem Jacob kell.

• Azta. Hát a franciák tényleg tudnak. – bokoltam neki

• Hihi. Köszi. De az amerikaiak is tudnak.

• Amúgy meglátott? – kérdezte kíváncsian.

• Igen. – mondtam neki, de látszott rajtam hogy meg bántam.

• Valami baj van? Olyan furán nézel.

• Lucas. Ott van a hátad mögött- mutattam neki Jacobot, és tényleg ott ált. Ő maga szépen kigyúrtan.

• Szia Nessie. – köszönt nekem Jake.

• Szia Jacob. Te erre?

• Igen. Te? Ohh látom nem vagy egyedül, talán a pasid vagy rokon? – Nah persze rokon, csak ugratni akar. Vagy azt hiszi hogy valami vámpír.

• A pasija vagyok igen. – szolt Lucas automatikusan.

• Akkor azért volt elöbb olyan jó az a csók.

• Jacob figyelj ide nem tudom mit akarsz tőlem és Nessietől. De szerintem menny el. – mondta Lucas határozottan.

• Nem akarok én semmit. – Mondta Jake de már dühösen. – De rossz szemmel nézem hogy a csajotam ölelgeted.

• A csajodat? Te hülye vagy az már biztos. Vagyis inkább féltékeny, szerintem ti szakítottaok.

• Elég fiúk. Most én haza megyek. – Mondtam dühösen és kiléptem az épületből. Egész utón esett az eső én meg sírtam. Dühös voltam Lucasra hogy azt mondta hogy a csaja vagyok, dühös vagyok Jacobra mert ő is ugyanezt mondta. Jobb nekem egyedül minden fiú haljon meg. Haza megyek még ma. Nem voltam elég gyors de Jacob utlért, megfogta a karomat és magához húzott.

• Bocsi hogy az elöbb olyan voltam. Csak rosszul esett.

• Rosszúl? Tudod én mit éltem át ebbe az 1 hónapba, komolyan dögöljé megy. Szívtelen alak vagy soha többé nem akarlak látni. – Miután ezt elmondtam sarkon fordultam és otthagytam. Végre vissza értem a szállodába, Alice látta hogy valami bajom van.

• Mi bajod? – kérdezte Alice nyugtalanul.

• Most rögtön haza megyünk. Soha többé nem lesz fiúm az összes egy nagy…nincs rájuk szó. – Nagyon dühös voltam.

• Nessie nyugi. Ülj le. Mi történt?

• Jacob!

• Jacob??

• Igen, itt van. Találkoztam egy Lucas nevű fiúval tök jól el voltunk még pizzáztunk is. Jacob meglátott minket és ráüvöltött hogy miért fogdossa a csajomat?

• Kicsim. Jacobnak igaza van. De komolyan, lehet hogy most ép nem jártok de mindenki tudja hogy ti ketten összeilletek. – Próbált engem persze Alice győzködni, de hiába. Ezt elhatároztam.

• Nem érdekel ezt el határoztam. – Vágtam vissza.

• Makacs vagy mint anyád!

• Köszi. – mondtam neki de már kedvesen

• Rendben akkor.. – de ekkor elkezdett csörögni a telefon. – Halo? – vette fel Alice a telefont. – Nem. Nem érdekel, majd nézz be és akkor mondhatod. Ja igen, inkább maradj ott mi nézünk be mert megyünk vissza Forskba. Rendben Emmett. – és ezzel lette a kagylót.

• Emmett volt az?? – kérdeztem

• Igen.

• Rendben. Mit akart?

• Csak azt hogy erre járnak és beugorjanak-e?

• Értem.

• Akkor megyünk? – kérdeztem.

• Igen mehetünk. – mondta kicsit búslakodva.

• Vagy egyedül is mehetek.

• NEM.

• Rendben csak mondtam – Felsóhajtottam- Akkor most pakolok.

• Rendben.

• Oké

Bementem a szobámba és elkezdtem pakolni olyan dühös voltam hogy 2-szer áthajtottam a ruhákat. Mindent szín szerint raktam el. Elő vettem a kis táskám és beleraktam a fontos iratokat.

• Kész vagy? – kérdezte Alice

• Igen mehetünk. – Mondtam és elindultunk a reptér felé. Az út nem volt hosszú, vagyis nem tünt annak. A reptéren ott várt a szép sárga Porsche. Alice gyorsan hajtott szokás szerint de engem ez nem zavart sőt örültem neki. Inkább gyorsan érjek haza és hívjam fel Ashleyt. … Végre hazaértünk. Apa bevitte a cuccaimat a házba és fura képet vágott.

• Kicsim, légyszi menny be a szobádba Alice és én beszélni szeretnék. – mondta nekem apa.

• Rendben apa. – És egy puszit nyomtam az arcára. … Mikor benyitottam a szobámba…ott…láttam Jacobot. Apa meg Alice persze eltűnt. Apát megölöm ezért.

• Szia Ness. – köszönt nekem Jacob

• Szia. Mi akarsz?

• Bocsánatot kérni. Bunkó voltam a barátoddal. Biztos túl léptél rajtam, Edward tugya milyen ez és ezért kértem tölle tanácsot. Ő…azt tanácsolta hogyha már nem szeretsz engedjelek el bármennyire is fáj is. – Mondta Jake, de már majdnem sirt. Én ezt nem akartam tudom milyen nélküle de én nem vagyok olyan aki bosszút forral.

• Jacob figyelj ide. – Szóltam rá. Egyből a szemembe nézett. – Nem vagyok mérges, jó csak egy kicsit. De akkor is szerinted az úgy jó hogy, én ép randin vagyok te mg ráordítasz a srácra?

• De Nessie nem tudom hogy csak én értek rosszul a kapcsolatokhoz, de én úgy tudom ha az egyik fél nem csalja meg a másikat akkor az se csalja meg. Vagy rosszul tudom?

• Jacob 1 hónap érted? 1 hónap. 1 hónapig szenvedtem. 1 hónap kelett hogy észhez térjek. 1 hónap alatt nem tudtalak elfejteni. – Mondtam neki. De ekkor megragadott

  
  megcsókolt. Akartam ellenkezni, de nem nagyon ment. De volt nagy akarat erőm sokkal nagyobb amennyit bárki is hiet. Ezért elrántottam magam tölle és megpofoztam. Jacobnak akkor az órából el kezdett folyni a vér. De akkor Jacob kirohant a szobából és becsapta a bejárati ajtót. Ennyire emlékeztem. De mire felkeltem reggel volt, az ágyamon feküdtem és pizsama volt rajtam. Ashley az ágyam mellett sírt. Kinyitottam a szemem és rá néztem. Azt a mosolyt amit akkor adott nekem sose nem fogom elfelejteni.

• - Nessie! – kiáltotta a nevemet. Olyan erővel amit még egy vámpír is alig bír ki. Vagy csak én vagyok nagyon gyenge. -Sőt ez biztos, hogy én vagyok nagyon gyenge.

• - Itt vagyok. Mi történt? – kérdeztem.

• - Hát..- kezdte. Aztán fel sohalytott. – Amikor Jacob elment, te összeestél. Carlisle szerint összeomlottál. Semmivel nem tudtak felkelteni. Még azt a nagy vámpír családot is elhívták Olaszországból. Aro nyugtatott minket. Jacob csak Paul társaságába jöhet el. Amúgy ha ben van Paul meg Jacob, akkor Jared és Embry örköd. Komolyan kész biztonsági rendszer. A hőmérsékleted elégé lement akkor ide hívtak pár farkast, kivéve Jacobot. Jane és Alec, persze Aro kisérésével, eljönnek hetente egyszer megnézni milyen az állapotod.

• De ez hogy lehet? Hány napja fekszek itt? – kérdeztem. De láttam Ash arcán, hogy ezt nem kelett volna majdnem sírt. Meg hogy lehet hogy őrködni kell? Hogy lehet hogy Jacobot nem engedik a közelembe? Hogy lehet az hogy ide kell jönni Jane-nek? Fel se akartam ezeket fogni, meg nem is tudtam.

• Hát ha jól számolom, ma van 3 hete hogy fekszel. – Tátva maradt a szám. 3 hét? Pedig akkor éhesnek kéne lennem… de ekkor megláttam egy csőt a kezembe ami vért táplált belém. Volt mellettem egy műszer is, ami a szivemet mérte. A másik gép a hőmérsékletemet. A harmadik nem tudom.

• Ash? – kérdeztem.

• Igen?

• Mik ezek a gépek?

• Hát tudod… elég rosszul nézel ki. Sápadt vagy, na mindegy. És a szüleid azt akarták hogy mindent nézzünk. A szív mükődésedett, a hőmérsékletedet.. erről jut eszembe kéne hívni egy farkast. Megint lement a hőmérsékleted. Mingyárt jövök. – Kiment Ash az ajtón, és behívta asszem ez Paul volt de már nem tudom.

• Na megint rossz? – kérdezte Paul sugdolózva.

• Igen, nézd a mérőt nagyon rossz. – Ash már nagyon halkan beszélt.

• Mi rossz? – kérdeztem, meglepődve.

• A hőmérsékleted. Nagyon alacsony. – magyarázta Paul.

• Értem, és mit kell tenni hogy ne legyen alacsony?

• Általában ha bejövök már segít. De most nem vagyok felhergelve, Jacob kéne ide. Komolyan ma döntötte ki a 10. fát. Szörnyű látni. Dühös magára, mert szerinte az ő hibája. Erről jut eszembe nagyon sápadt vagy. Nem vámpír sápadt hanem beteg sápadt. – mondta Paul. Jacob magára dühös? Ez nem lehet.

• Jacobot kérem. – mondtam határozottan.

• De…- vágta rá Ash.

• Nem érdekel. Nekem most ő kell, nem bánthat még egy fát.

• Rendben, idehívom. – mondta Paul.

Úgy 10 percet várhattam és akkor Jacob besétált. A haja a váláig ért, kimerült volt.

• Mi az? – kérdezte Jacob.

• Kimennétek. – mutattam Ashnek és Paulnak.

• Rendben. – kisétáltak az ajtón.

• Jacob- nyujtottam ki neki e kezemet, de ő nem fogta meg. Inkább kihúzta a széket az asztalom alól és odavitte az ágy melé és leült.

• Renesmee. Figyelj ide, nem tudom miért hívtál be de nagy hiba volt.

• Miért? Neked meg mióta vagyok Renesmee?

• 3 hete. Azóta nekem csak egy ismerős vagy, egy ismerős akit majdnem megöltem. Utálom magamat, utálom az egész világot. Ha tehetném megölném magamat. De ekkora barom még nem vagyok.

• Jacob nem harakszok. Az én hibám, dühös voltam. De nem rád, magamra. Érted? Már biztos nem szeretsz megértem, csúnyán elbántam veled. De értsd meg, nem emlékszek az elmúlt 3 hétre. Te vagy az egyetlen akinek hiszek. Kérlek mond el nekem, úgy mintha régen beszélnénk? Hol van Jacob Black? Mert itt melettem, biztos nem ő van. Szóval kérem vissza.

• Hidd el nem te vagy az első aki vissza kéri. Még Rosalie és vissza kéri, ezt a Jacobot nem szereti. De sajnálom komolyan, nincs többé eltűnt örökre. Most már ez az új Jacob van. Én vagyok, ha nem tetszik nem kell rám nézni ennyi. Le van zárva az ügy. Amúgy igazad van már nem szeretlek, senkit se szeretek. Most is csak azért jöttem mert Paul, Emmett és apád elenn elég nehéz ellenkezni. De hidd el ide nem toltam volna a képem. – Nem hittem a fülemnek, de ekkor elkezdtem sírni. Hova tünt az én Jacobom. Ez a Jacob, egy… nincs rá szó hogy mi lett belőle. De én csak sirtam, de Jacobot ezt egyáltalán nem hatotta meg.

• Na ez kellett neked? Hogy sírjak? Komolyan szívtelen alak vagy.

• Nem kérek bókokat. Amúgy is idős még túl kicsi vagy hogy a barátnőm legyél. Nem járok egy 8 évessel. Annyira még én se vagyok hülye.

• 8 éves? Hol nézek én ki 8 évesnek? Régen ez nem zavart.

• De most már zavar. Na én lépek. Ja még valami nehogy hívni próbálj, mert nem érdekel. Szia.

• Gyere azonnal vissza. – üvöltöttem neki. De ekkor bejött Anya, apa,Alice,Jasper,Emmett, Rose,Paul,Jared,Embry és Ash.

• Na Jacob. – Szóltak egyszerre.

• Ide figyelj Jacob Black. – szolt ki anya. – most rögtön kérj bocsánatot a lányomtól, mert esküszöm hogy nem álok jót magamért.

• Jaj de megijedtem. Haljátok hívjátok már ide, a többi vámpírt is röhögni akarok.

• Jacob gyere vissza. Jöjjön vissza az Jacob aki engem idegesített. Aki mindig, szőke nős viccekkel idegesített. – szolt Rose.

• Jöjjön vissza az a Jacob aki bármikor játszott velem. Aki segített, medvét szerezni és harcolni vele.- szolt Emmett

• Jöjjön vissza az a Jacob aki elrabolta a lányom szívét, aki úgy szerette ahogy mi. Aki mindent megtett érte. – szolt apa.

• Jöjjön vissza az a Jacob Black. Akit szeretem. Akibe bíztam, aki a legjobb barátom volt. Aki azt mondta soha nem fog elhagyni. – mondta anya.

• Most mit akartok tőlem? Hogy ugyanaz legyek? Tudjátok, ez mennyit jelent nekem. Tudjátok hogy apám szégyenkezve néz rám. Tudjátok, hogy imádok itt lenni. Tudtok mindent, és most vissza akartok hívni. De nem megy, értitek? Nem találom önmagam. Amikor megtudtam hogy Nessie elájult nem hitem a fülemnek, Tudtam hogy az én hibám, tudtam és kész. Akkor már nem voltam a régi, de ma mikor Nessie elkezdett sírni. Azt hittem felállok és megölelem, hogy ne sírjon én itt vagyok. De nem ment. Sajnálom. Szeretnék vissza térni de nem megy. – Tudtam hogy nekem kell most lépnek, ha ez nem sikerül ennyi végem van. Nem csak nekem a családomnak is. De döntöttem, felálltam odamentem Jacob háta mögé. Megrágattam fogy forduljon meg,

  megfogtam az arcát és megcsókoltam. Ő átkarolt, és tovább csókolt. Utána elengedett. És rám mosolygott.