Elég mozgalmas hetem volt. Tudtam,hogy megbuktam de azért reménykedtem. Persze feleslegesen. Végül is, hogy nézne már az ki ha nekem szerencsém lenne?!

Voltam a suliba és szóltam,hogy az eredményt a régi címemre küldjék mert visszamegyek. Elintéztem mindent még be is csomagoltam a holnapi útra. Most megyek és lepihenek.

Reggel a napsütésre ébredtem. A mai nap a szokásosnál is melegebb lesz. Persze ha

már Forksban leszek akkor a csodás meleg napnak vége szakad. Lau mindjárt itt lesz. Ő visz ki a reptérre. Hiányozni fog ő volt a legjobb barátnőm.

A dudálásból arra következtetek, hogy már itt is van. Utoljára körbe néztem a kis házban. A nappali kicsi volt de otthonos, a konyha az nagyobb volt és kényelmesen el lehetett férni benne. Egy fürdő volt kék csempékkel kirakva. Talán azért ezt a házat választottam mert ez emlékeztet az otthonira.

-Rach jössz már?? Elfogunk késni ha nem sietsz!!!!- hallatszott kintről a türelmetlen kiáltás.
-Megyek!!- lekapcsoltam a villanyt, bezártam az ajtót és vettem egy mély levegőt. Betettem a bőröndöm a csomagtartóba és beültem Lau mellé.
-Jó reggelt! Készen állsz a haza útra??- viccelődőt velem az én örök jókedvű barátnőm.
-Jó reggelt neked is! Igen, indulhatunk majd csak lesz valahogy nem?- a szomorúság megint utolért.

Lau beszélt, hogy majd meglátogat meg, hogy ne szomorkodjak de valahogy nem tudtam figyelni. A reptéren elbúcsúztunk egymástól. Megvettem a jegyem és pár újságot is vettem az útra. Sokat vártam de felszállás előtt felhívtam Jaket, hogy mikor induljon el értem.

A repülés simán ment. Olvasgattam, aludtam és már csak azt vettem észre hogy mindenki száll le. Én is így tettem. Megkerestem a csomagom és kimentem a parkolóba ahol Jake már várt rám.

-Szijja Rachel örülök, hogy látlak! Már azt hittem, hogy ejtőernyővel jössz habár az sem tart ennyi ideig. - esküszöm ez pimaszabb lett mint eddig volt.
-Szijja Jake én is örülök,hogy látlak! Tudod,hogy tér iszonyom van de a kedvedért kiugrom ha kell. Ja, és te csak ne beszélj kis csiga aki 2 óra alatt keveredik ki az ágyból tizenkét óra alvás után!!- Igen ez a testvéri szeretet! Mi mindig ugratjuk egymást ez már hagyomány.

 Haza fele meglátunk egy benzinkútnál is. Jake nem beszélt csak az utat figyelte de szerintem észre vette a szomorú arckifejezésem. Ugyan is elkezdett mesélni az otthoniakról. Oldani akarta a feszültséget. De végül rátalált a gyenge pontra.

-Mi a baj Rach olyan szótlan vagy ahhoz képest, hogy máskor be nem áll a szád??? Történt valami??? - rá jött, hogy jó helyen tapogatózik. De ezt az arckifejezésem is elárulhatta neki.
-Igen, történt. Jake én..... én.... -nem bírtam tovább elbőgtem magam.
-Terhes vagy????? Unoka öcsim vagy húgom lesz???
-Neem te buta majom!!!! Hogy lennék már terhes és meg ne próbálj rá válaszolni mert NEM!!!!- ordítottam rá. Hogy lehet ez ilyen hülye??? Esküszöm letagadom, hogy a rokonom!
-Jake én MEGBUKTAM!!!!!!- a könnyek csak dőltek a szememből. Azt vettem észre, hogy a kocsi megáll és két forró kar ölel át. Hozzábújtam és zokogtam tovább.

-Csssss!! Nyugi nem lesz semmi baj ez mindenkivel megesik te meg túlreagálod. Én is buktam már meg na és? Majd jövőre jobban tejesítesz és minden rendben lesz.- nyugtattatott Jake.
-Azt hiszem nem érted! Én nem megyek többet vissza oda!! Inkább folytatom itt a tanulást vagy nem folytatom. És nagyon félek attól, hogy mit fog apa szólni hozzá!- törölgetem a könnyeim egy kék zsebkendővel amit még anyutól kaptam. Rebnek is ilyen volt csak neki Rebecca volt belehímezve nem Rachel.

Jake átölelt és mikor már lenyugodtam elindultunk. Ahogy Forksba értünk érezni lehetett, hogy sokkal csípősebb idő van mint Seattle-ben. Szürke felhők feddték az eget. Olyan régen voltam már itt. Szinte elfeledtem milyen zöld itt minden és, hogy milyen szép és titokzatos az erdő.

Nem sokára már La pushba voltunk. Jake leparkol a kis garázsban és kiszállt. Nekem még nem volt elég erőm, hogy feltápászkodjak. Kinyílt a kocsi ajtaja és Jake a kezét nyújtotta.

-Hölgyem lenne szíves kiszállni vagy a kezeim közt vigyem be??- pimasz vigyor jelent meg az arcán.
-Azt hiszem bevihetnél ha már annyit dédelgettelek pólyás korodban.- kacagtam de azt nem sejtettem, hogy komolyan is gondolja. Mire észbe kaptam a kezébe feküdtem és sikítoztam, hogy tegyen már le. Letett és kivette a csomagom. Elindultunk a ház felé.