Rosalie, vett rám egy pillantást. De nem érdekelt beszélnem kell a családommal.
Mindenki, már leült a kanapéra, kivéve engem. Hogy kezdjek bele? Hogyan csináljam? De egyet tudtam, hogy Ashleynek meg kell tudnia, az igazat. De amikor, ki akartam nyitni a számat a telefon elkezdett rezegni, na ki írhatott ilyenkor sms-t? Megnéztem, Ashley volt az.
 

Nessie. Hazajöttem, és gondolkodtam. Mindenkinek vannak titkaik, de ha a családod nem engedi, hogy elmond, nem kell. Én így is bízok benned. De ne feledd, nem jó olyan barátnővel, aki nem mond igazat. Ha rossz hír, vagy jó elmondhatod, tudod, hogy melletted állok. Csak ne Hollytól keljen megtudnom. Mert ha ő tudja, meg elsőnek abból baj lesz. Te is tudod, nem kicsi, hanem nagy. Legyél jó barát, és ne hagy cserbe.
                                                                            Ashley

Mikor elolvastam az üzenetet vissza akartam írni neki, de nem tudtam én nem tudok ilyen szépet írni, meg se érdemel. Meg se érdemlem, egy ilyen jó barátnőt én nem érdemelhetek. Ha elmondom, neki remélem, megérti. Anyu odajött hozzám, és átölt és én meg csak sírtam és sírtam. Szorosan hozzábújtam nem akartam elengedni. Azt akartam, hogy legyen valaki, akire támaszkodhatok, még csak 8 éves vagyok, nekem kell anya. Még túl fiatal vagyok, ahhoz , hogy ilyen döntést hozok. Bár apa szerint, érett vagyok, de ilyen helyzetekben, nem tudom mit kell tenni. Hát elkezdem a mondani valómat, ha azt mondják hogy nem akkor elköltözök, ha azt mondják, hogy igen elmondom és itt maradok.
- Szeretnék valamit mondani, vagy inkább kérdezni. – na ha így folytatom, itt fogok megöregedni.
- Már tudjuk Alice meglátta mit fogsz mondani. – Mondta Emmett.
- Akkor elmondhatom?
- Ez rajtad áll. Ahogy gondolod, jól megbízol benne? Nem árul el? – Na ez tök jó, nekem kell döntenem. Nem azért kérdeztem, hogy segítsenek most megnehezítetek a dolgom.
- De hát azért, kértem a segítségeteket, hogy segítsetek. Egyedül nem tudok dönteni.
- Alice. – szólt apa. Mindenki Alicera nézett. Talán ő megmondja mi a helyes.
- Igen, elmondhatja. De ne most, most fel fog téged hívni. De most vele foglalkozz. Mert fontos lenne neki egy barát, menjél haza kb. 5 perc múlva hívni fog.  
- Oké, megyek és köszi. Sziasztok. – Kimentem z ajtón, futottam haza, mi az a fontos dolog? Az ajtó előtt várt, rám sírt. De Alice azt mondta, hogy hívni fog. Lehet hazudott. De nem izgat, itt van a legjobb barátnőm és sír.
- Mi történt? – De Ashley, még mindig sírt sőt már zokogott.
- Holly és Robert. Együtt. Láttam-őket-csó-ko-lózni. Hogy tehették, ezt velem? Hogyan? Hogyan tehette ez Rob semmit sem jelentek neki? Csak arra voltam jó, hogy legyen egy csaja? Miért? Miért ép velem?
- Nem tudom. – Szorosan megöleltem, de ő csak sírt és sírt, vagy órákat. Felemeltem, hogy jöjjön be a házba, a szobámba leültünk az ágyra.Kimentem a fürdőbe, hoztam neki pizsit. A konyhából, pedig csokit és sok zsepit. Oda mentem hozzá. Elmondta, hogy mennyire bántja és hogy én megértem. Meg, hogy a titkomat elmondom. Megkért, hogy ma este mondjam el, de mondtam neki hogy majd inkább holnap.
- Ne Nessie! Figyelj rám. Nem érdekel, ha nagy titok, de mond el. Mert különben, itt hagylak örökre. Túl sokat vártál, hogy elmondjad.
- Rendben. De figyelj, amit most mondok senkinek se mondhatod el, még a szüleidnek se. Oké?
- Persze oké. – Na akkor hajrá.
Biztos észrevetted, hogy a Cullenék nem esznek, nagyon én se. És hogy nagyon fehérek vagyunk. És hogy rajtam kivűl, mindenkinek aranyszínű szeme van. Vagy ezeket nem vetted észre?
- De észre vettem. De nem értem miért. Meg apukád, mintha tudná mit gondolok. Anyukád meg mintha, hát hogy is mondjam, valami védő izét rak rád.
- Pajzsot.
- Igen azt. De miért van ez.
- Mert mi nem teljesen vagyunk átlagos emberek. Hát, nem vagyunk emberek, csak én de én is csak félig meddig. Apu azt mondja, hogy szörnyetegek vagyunk pedig nem.- Ashley, elég furán nézett. Nem is furán, hanem meglepődve. Elfog szaladni?
- Azt, meg hogy érted , hogy nem vagy ember? Vagyis te félig az vagy.
- Könnyen, nem vagyunk igazi emberek. Tudod, rajtam kivűl senkinek se dobog a szíve. Ja meg, a nagypapám van 400 éves, asszem már nem számoljuk.
- He? Mik vagytok?
- Vámpírok.
- Oké. Szóval vámpírok, ügye nem akarsz megenni. – Persze, hogy röktön ezt kérdezte, mi mást kérdezne?
- Nem, mi vegák vagyunk.
- Vegetáriánusok? Azt meg hogy? Tuti, nem zöldséget esztek.
- Nem. Hanem mi állatok vérét fogyasztjuk.
- Hogy lehet Dr. Cullen olyan öreg mégis fiatal.
- Tudod, amikor valaki vámpír lesz nem öregszik tovább.
- Akk téged örökbe fogadtak?
- Nem. Amikor anyának és apának volt a nászútja anya még nem volt, vámpír. De teherbe eset, egy vámpírtól. Mondtam, hogy anya majdnem belehalt a szülésbe, de azért mert én már túl nagyra feljöttem. Igazából, még csak 8 éves vagyok.
- Értem. Nincs több kérdésem.
- Nem is félsz?
- Nem. Még nem nyírtál ki, a szüleid kedvesek, ki tudna jobban megvédeni, mint egy sereg vámpír család? – Ezt már viccelődve mondta, de igaz.
- Ja anyudék koporsóba alszanak?
- Nem, ők nem alszanak azt csak én tudok.
- Ők nem tudnak? – kérdezte csodálkozva
- Nem
- Oké. Akkor aludjunk. Álmos vagyok.
- Én is, Nézzünk valamit?
- Hát ne vámpírosat.
- Oké.  Nézzük a Hannah Montana 3.évadját. Megvan.
- Oké. Azt szeretem.
- Én is- Bekapcsoltam a tévét. Aztán bebújtam az ágyba és együtt nevetünk, a filmen. Aztán elaludtunk..