Nem voltunk sokáig a vízben, mert elkezdett esni az eső. Jacob megkért, hogy kísérjem haza. Miközben Jacobék háza felé mentünk, egymás kezét fogtuk, néha megálltunk és megcsókolt. Persze senkise látott minket, azt mondta, hogy még nagyon senkinek se mondjuk el. Persze, csak a barátokra értette. Megkért, hogy ne mondjam el Ashleynek. Nem értettem miért.
- De miért ne, Ő a legjobb barátnőm.
- Persze, majd elmondhatod. De ha valami rossz történne, meg nem szeretném hogyha az egész Forsk és La Push arról csevegne, hogy Jacob Black összejött egy Cullenel. Jó ki pletyka lenne. – hát ez igaz, hiába van vége ennek a béke szerződésnek. Vagyis béke az van, csak már a Cullenék bemehetnek Lah Pushba. Bár apa sose jön, és anya se. Igazából, csak én jöhetek.
- Jó persze igazad van. De még ezen a héten megmondhatom?
- Csak egy feltétellel, és ha tetszik a feltétel már holnap elmondhatod.
- Mi lenne az?
- Kérd meg Rosaliet, hogy ne öljön meg.
- Ez olyan kérés, amit meg tudok tenni.
- Oké,akkor holnap. – És megcsókolt. Ha ilyen sokat fog engem csókolgatni, még csókgombát kapok. Persze olyan nem létezik.
- Itt vagyunk.
Igen, tudom. Mond meg Billynek hogy üdvözlöm – Billy Jacob apukája. A -család régi barátja, vagyis csak a Swan család régi barátja.
- Miért nem jössz be?
- Ja oké. – együtt bementünk a házba. Billy épp főzni próbált, mivel tolókocsi, elég nehéz neki, ép a sót akarta levenni, de láttam, hogy nem éri el, ezért gyorsan odamentem hozzá, és levettem neki a sót.
- Köszönöm, te egy drága vagy.
- Nincs mit, és nem vagyok drága nagyon is olcsón meg lehet kapni.
- Minek köszönhetem, hogy eljöttél?
- Jacobnak. – persze tudta, de szerette volna hallani, hogy mit mondok.
- Jé, a kisfiam haza tolta a képét. – aha, szóval sokat csavarog.
Apa, nem vagyok már kicsi. És amikor nem itthon vagyok Paulnál vagyok, vagy Nessiéknél.
- Igen, tudom. De remélem nem azért jöttél Nessie, hogy megkérdezd, hogy Jacob ott aludhat-e nálatok?
- Nem, nem azért jöttem. Nyugodj meg, azért nem fogok jönni. Csak már rég voltam itt. Ha zavar, hogy itt vagyok, akkor haza megyek.
- Jaj, nem zavar. Csak tudod, hiányzik már a fiam. – láttam rajta, hogy nagyon hiányzik neki a fia, nem fogom tőle elvenni.
- Na én haza megyek.
- Nem kell. – mondta Billy.
- De, haza kell. Holnapra be kell adnom egy dogát.
- Sziasztok.
- Szia. – Jacob nem köszönt, biztos kiakar kísérni
- Kikísérlek.
Kimentünk, oda fordult hozzám. De nem akart megcsókolni láttam rajta.
- Tényleg, be kell adnod, egy dogát? 
- Igen. – miért mit gondolt, hogy hazudok? Holnap suli. Vagy itt nincs?
- Ja oké. Akkor szia. – megpuszilta az arcom és elmentem.
Nem igazán siettem haza. De miközben mentem, megláttam egy olyan embert akit nem akartam. Jaj ne Holly. Csak elmegyek mellette. Talán nem ismer fel.
- Szia Nessie! – na még csak ez kellett.
- Szia. Holly – szüleim arra neveltek, hogy akkor is kedves legyek, amikor az ellenségem jön velem szembe és ne süllyedjek le az ő szintjére.
- Hol voltál? Kész van már a dogát? – mi a köze hozzá hogy hol voltam? És a dogához sincs semmi köze.
- A család barátjánál voltam, és nincs kész. – még nem is hazudtam, ezt nevezem
- Nagyon jóba lehetsz velük.
- Ezt meg hogy érted?
- Hát, tudod mikor erre jártam akkor, láttam téged és egy srácot csókolózni. És vele mentél ell. – Ne meglátott Jacobbal.
- Amúgy neked mi közöd van hozzá, hogy kivel csókolózom? – leszarom mit mondtak anyuék, most nagyon felbosszantott.
- Semmi közöm hozzá, de azért fura hogy egy olyan sráccal jársz aki idősebb töledd.
- Honnan veszed, hogy idősebb?
- Mert nem?
- Nem, csak érettebb a koránál képest, és nálad tuti érettebb.
- De szerintem, úgyis elmondod mindenkinek nem?
- Nem hiszem, bár nem vagyunk se barátok se rokonok. Igazából mi utáljuk egymást.
- Amúgy, csak te vagy bunkó. – ez igaz volt, ő mindenkivel bunkó , nincs barátja se.
- Még te beszélsz, te? Te, aki mis tökéletes, tökéletes család, tökéletes élet.
- Nem tökéletes az életem, és én se vagyok tökéletes.
- Ja persze. A világ legjobb dokia, a nagypapád, a nagybácsikádba ha valaki bele kőt az az ember kinyiffan, a nagynénikéd pedig igazi divat szakértő. A házatok, igazi luxos villa.  A legjobb kocsitok van. Szóval tökéletes.
- Nálunk, nem az a tökéletes hogy mindenünk megvan. Hanem az, hogy szeretjük egymást. De te tudod egyáltalán mi az, hogy valakit szeretni? Mi a családunkkal , szeretjük egymást. Sose veszekedünk, és nincsenek titkaink.
- Ja persze, nincsenek titkaitok. Ezt be is vegy
- Nekem mindegy, hogy beveszed-e vagy sem. De akkor is igaz.
- Nem veszem be. De holnapra olyan meglepim lesz amilyent  még nem láttál. – Vagyis elmondja, de én tudni fogom aput megkérem, hogy olvasón bele Hollya gondolataiba, Alicet pedig megkérem, hogy nézze meg mi lesz holnap. Ha elfajul a dolog, megkérem Emmett-et hogy kicsit lapítsa szét
- Alig várom. De nyugi, engem még nem ismersz.
- Jaj, nagyon megijedtem,mit csinálsz rám uszítod a anyucit és apucit? Apuci kicsi lánya.
- Ügye, nem akartál semmi rosszat mondani apukámra?
-Nem én. Csak tudod, biztos hogy van valami titkotok és én azt ki is fogom deríteni.
-Hajrá. De nekünk nincs semmi titkunk. – kivéve egy csöpnyi titkot, de csak ez kicsi titok vámpírok vagyunk. Persze erről nagyon senkise tudott.
-Mindenkinek vannak titkaik.
-Nektek is van?
-Már nincs.
-Attól,hogy meghalt az anyukád, nem kéne ilyen bunkónak lenni.
-Leszarom, mit gondolsz.
-Rendben.
Aztán, sarkon fordultam, és dühösen haza mentem.