2. rész
A titok
Bementem, az ajtón már mindenki otthon volt, csak engem vártak. Anyu odaszaladt, hozzám és a fülembe súgta, hogy papi sejt valamit. Mindenki tekintette, ilyet volt. Még Emmetté is.
- Szeretném, ha megmagyaráznátok, hogy mi történt Bellával és Nessie miért néz ki úgy, mint egy 17 éves?
Na, most mit mondunk, hogy az egész család vámpír? És én egy félig vámpír félig ember vagyok, és sose halok meg. Itt rögtönk elájulna, az tuti.
- Charlie, figyelj ide, ezt nem mondhatjuk el. Ezt nem mondhatom el, és ne is kérd.
- De a lányom, és az unokámról van szó. Minden jogom, megvan rá hogy tudjak, mindenről. Vagy talán nem?
- Apa, mi csak a saját érdekedbe, nem akarjuk elmondani.
- A saját érdekem? Papa, már ezt a mondatott, már majdnem kiabálva mondta.
- Elég! Szóltam rájuk, de nem tudtam miért, de muszáj volt.
- Nem tudom, minek hazudnunk, mondjuk el az igazat.
- Nessie, te tisztára bolond vagy! Förmedt rám Emmett.
- Ne nevezd az unokámat bolondnak! Na dejó, már veszekednek.
- Alice! Szólt, apa. Papán, kívül mindenki tudta, miért kérdte Alicet. Alice bólintott, szóval nem lesz baj ha elmondjuk. De ki mondja el? Esme, Carlise, vagy talán emmett? Nem anyunak kéne, ő a lánya.
- Apa! Amit, most fogok mondani, meglepő lesz és senkinek se mondhatod el, mert ha elmondod, engem soha többé nem fogsz látni.
- Rendben, kicsim senkinek se mondom el.
- Szóval. Látod rajtam a különbséget, sokkal fehérebb vagyok, a szemem szin is más, és nem eszek.
- Igen. De mi ennek az oka?
- A rezervátumba, nem mesék azok a legendák a Cullenékról.
- Szóval akkor okkal, vagytok onnan kitiltva. Ez nem kérdésnek, hangzott, de szerintem az volt.
- Igen. Mondta, apa.
- Bella. Szólt rá apa.- Mond meg neki inkább, és ne írd körbe.
- Oké. Apa szóval, mi Vámpírok vagyunk. Mindenki, papát figyelte, na most mi lesz, elmenekül?, vagy nyugodt marad?, vagy talán nevet rajta?
- Szóval, akkor vámpírok. De ügye, nem akarjátok kiszívni a véremet? Na remek, már viccelődik. . vagy lehet, hogy nem és csak nekünk volt ez nagy poén.
- Nem, nem fogjuk. Ezt, már apa mondta.- Mi vegetáriusok, vagyunk szóval csak állatok vérét fogyasztjuk. Nem alszunk koporsóba, és egyáltalán nem tudunk, aludni. Van pár különleges, képességünk. És halhatatlanok, vagyunk. Van valami kérdésed?
- Igen. Mondtad, hogy vannak ilyen különleges, képességetek, mi lenne az?
- Én belelátok, mások gondolataiba, és én futok a leggyorsabban. Emmett a legerősebb. Alice a jövőbe lát, de az folyton változik. Jasper manupilája, az emberek érzéseit.
- Oké, rendben. Nincs más kérdésem. De eg valamit, nem rétek Nessie, miért van itt?
- Papa, én is vámpír vagyok, vagyok félig vámpír félig ember. Anya tényleg az anyukám, és apa is az apukám. Szóval engem Bella szült. Én tudok, aludni, és nem termelek mérget, az emberi kaját is szeretem.
- Szóval, Bella te gyereket szültél Edwardtól?
- Igen. Anya nem riadt vissza a választól.
- Oké, rendben. Szerintem papának, ennyi elég is volt, talán hazamegy és átgondolja a dolgokat.
- Van, valami amit még elszeretnétek mondani? Tündérek, manók?
Mi tündérek, manók ezek is csak a mesébe léteznek, a vámpírok viszont valódiak, a lökött tanárunk szerint is. Erről jut eszembe, jövő hétre bekell adnom, egy házi dolgozatot a vámpírokról. Azon is gondollkodtam, hogy beviszem a családomat, és még irnom se kelett. De ez nem jó ötlet, elő kézben buktatnám le őket. Majd kérdezek, nagypapától pár dolgot.
- Nem, nincsenek mesebeli lények csak vámpírok és farkasok, azt ennyi. Mondta neki anya de már majdnem nevetett. De Emmett, nem bírta ki nevetés nélkül, inkább senkise kérdezte meg miért nevet.
- Rendben, Akkor én megyek haza és neagodjatok , senkinek se mondom el. Hu most mindenki, megkönyebült. Pláne anya, ha megint idejönnének a Voturi, anya totál kiakadna.
- Akkor szia apa. És papa kiment az ajtón.