Nessie élete 1.rész

Nessie élete 1.rész

Egy jó nap.

Korán reggel volt, máskor mindig későn kelek, de most nem. Persze ennek volt egy jelentős oka is. Emmett bácsi megint olyan filmet nézett, amitől csak nevet és amikor ő nevet be kell fogni a füleket. Nagy nehezen kibújtam az ágyból és bementem a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam és megmostam a fogam, a hajat csak begumiztam majd Alice kifésüli.

Szép lassan sétáltam le a lépcsőn. Majdnem, leestem a lépcsőről Emmett akkorát nevetett.

-         Jó reggelt Nessie!

-         Neked is! Mit nézel?

-         Egy filmet, valami vámpíros, ami a harctudást illeti lehetne valamit tőlünk tanulni.

-         Aha. Értettem egyet, bár azt még mindig nem értettem minek kellett felkeltenie.

Már két napja alszom itt és nem otthon, vagyis ez a második otthonom. De valamiért nem aludhatok otthon, de ha ma se akkor hazaszökök. Bementem a konyhába, enni valamit még szerencse hogy mama csak nekem és ha néha jött Jacob bepakolt a hűtőbe. Elővettem egy tál müzlit és elkezdtem enni, nem volt nagyon finom, majd délután Jacobal elmegyek vadászni.

-         Emmett! Nessie! Ismerős volt ez a hang, bárhonnan megismerem ezt a hangot. Jacob volt az, megint megnőtt a haja és megkérte Alicet, hogy vágja le neki. Jacob már nem riadt vissza, hogy vámpírokkal teli házban van, bár Rosaliet még mindig nem bírja, de apu szerint már direkt csinálják.

-         Szia Jacob! Hogy, hogy ilyen korán itt vagy?

-         Ja, csak reggel apu volt papádnál és ott volt Bella és Alice és ők mondták, hogy kell egy kis társaság. Bár tudtam, hogy Emmett mellett képtelenség unatkozni, de ha belevan merülve a tv-be, komolyan olyan mintha egy halott mellett lennék.

-         Aha értem. Jacob, nem szeretnél eljönni velem vadászni, Emmettel nem tudok ő nagyon erős, múltkor is majdnem rám dőlt az egyik fa.

-         Persze, hogy elmegyek. De cserébe, el kell jönnöd velem a tengerpartra. Találtam egy új helyet, ott senkise lát téged.

-         Hát nem is tudom, tudod, ami a vízben úszást illeti, talán egy kicsit jobb vagyok. De tudod mit nem érdekel, oké vadászat és pihéként úszás.

-         Akkor ezt megbeszéltük. Kimentünk a napaliba, szólni Emmettnek, ő csak azt mondta hogy 4-re legyünk itthon. Aztán elindultunk, elfordultam amig ő átváltozott, aztán egy hátizsákba bedobta a ruháit, és én azt vittem. Nem mentünk gyorsan, inkább ezt kocogásnak lehetne mondani, de apu szerint ez lassú. Jacobal mindig versenyt futnak, egyszer csaltam egy kicsit és sikítottam és így Jacob nyert. Apu totál, kiakadt, kaptam is egy kicsit, de anyu meggyőzte őt, hogy csak egy gyerekes csíntevés volt. Megálltam, láttam egy pár hegyi oroszlánt, gyorsan elfogyasztottam 2 darabot. És leültem a földre és hagytam, hogy a nap szikrázón a bőrömön. Megakartam fordulni, megnézni hol van Jacob, de már ott ült mellettem és felvette a napszemüvegét, nem mintha használt volna.

-         Ez a napszemüveg se használ semmit. Komolyan kéne olyat is gyártani, hogy extra napsütés elleni.

-         Hát ez jó volt. Na menjük inkább úszni, még a végén megvakulsz.

-         Ha nem nézlek, akkor nem ragyog bele a szemembe. De téged nem nézni, nagyon nehéz.

Amikor kimondta, ezeket a szavakat , megakartam ölelni. De nem lehet, én vámpír vagyok ő meg farkas. De akkor is szeretem, nagyon is.

-         Jacob?.

-         Tessék.

-         Csak azt akartam mondai, hogy ő?megyünk a tengerpartra??

Elakartam, mondani neki, hogy szeretem de nem leszek ilyen szemét vele.

-         Persze, mehetünk.

   Előre akartam menni, vagy legalább megfordulni, de azt mondta, hogy sétáljunk. Miközben sétáltunk, megkérdezte mit álmodtam, és hogy miért keltem olyan korán. Hirtelen, lenéztem a földre és észrevettem, hogy egymás kezét fogjuk. De, ne én fogtam meg a kezét, akkor talán ő? Ha igen, akkor ő is szeret, vagy csak magamat akartam evvel a ténnyel nyugtatni.

-         itt vagyunk. Mondta Jacob. Egy nagyon szép kis tengerparton voltunk, tényleg senkise látott minket. Levettem a felsőm és beleugrottam a vízbe. A víz,nem volt hideg se meleg pont jó volt. Bár lehet hogy hideg volt a víz, de Jake mellett csak meleg lehetett.

-         Na milyen a víz? Jake csak úgy úszkált, a jó meleg vízben.

-         Pont jó. De ez a hely, nagyon jó máskor is eljövünk?

-         Persze. De majd, máskor elkell hozni Bellát és Edwardot, kíváncsi vagyok hámotok közül, ki a leggyorsabb.   Na de jó, anyuékat is elakarja hivni. De sebaly, ma nincsenek itt, és ma csak élvezni szeretném a napot.

-         Na egy verseny Nessie?

-         Nem tudom, minek úgyis legyőzlek.

-         Igen, de nem mondtam hogy víz alatt kel.

Aha szóval, víz fölött, de ott is legyőzöm. Vagy talán vett pár úszó leckét?

-         Akkor kezdjük? De úgyis legyőzlek, és az csalás ha hagyni fogsz győzni.

-         Nyugi, nem hagylak. De te se engem.

-         Akkor ezt megbeszéltük. Na vigyáz, kész tűz.. rajt!

 Mindketten, nagyon gyorsak voltunk, volt egy kis sziget, odáig kellett elúsznunk. Na, most megmutatom neki, sebesen elkezdtem úszni, és jé én győztem. Nem is gondoltam volna.

-         Na te győztél. De az elején, én álltam nyerésre. Büszke, volt magára bár tudta volna, hogy csak lebegtem. De mindegy, visszafelé nem lesz verseny.

-         Na, most már mennyünk haza. Emmett még a végén, ideges lesz.

-         Lehet, bár az is lehet, hogy belemerült a tv-be.

-         Azért mennyünk, és visszafelé nincs verseny. Bár itt akartam vele maradni, de Emmettre vagyok bízva és ha Rose megtudja, hogy elengedett Jakel hu mekkorát fog kapni.

-         Rendben, szegény Emmett majd kap Rosetol, hogy elraboltalak.

Ha már elrabolsz, nem is kell visszaadnod. Bár ha ezt a szemébe mondtam volna, tuti máskor el se hozna. És elkezdtünk, visszafelé úszni. Nem halottam, már ezért visszanéztem. De sehol se láttam, bemerültem a víz alá, de ott se volt és ekkor valami, megragadta a kezem. Jake magához húzott, Megfogta, a kezem és együtt, úsztunk a vízben, csodás volt. Már a parton voltunk, gyorsan megölelt, hogy megszárdjak.

-         Köszi, ez a nap csodás volt. Itt maradsz, ebédre?

-         Nincs mit. Hát ami az ebédet iletti, már megígértem Samnak, hogy náluk ebédelek.

-         Ja oké. Na akkor mennyünk. Vissza kísérsz, vagy most mész Samhaz.

-         Ha tudsz egyedül menni, akkor Samhaz megyek.

-         Oké, akkor szia.

-         Szia.

 Hazafelé, már futottam. De akkor megálltam, láttam egy rendőr, kocsit a házunk előtt, és nem azért ijedtem meg, mert hogy valami rosszat tettem, hanem azért mert megjött a nagypapi. Ez baj.